Üveggömbök
Advent harmadik vasárnapja. A téren meggyúlt az utolsóelőtti gyertya. A nőszövetség tagjai kalácsszeleteket osztogatnak az...
Irodalom
Lírai önarckép Tóth István költőtől
Emberségre űzve Román sírok közt, bozótos sarokba’ nyugszik jó anyám anyja meg az apja. S...
Angyalokról, csodákról és az élet rendjéről
A vacsora A hatvanas évek elején jártunk, langymeleg augusztusi bársonydélután dédelgette a keskeny utcákon összebújt...
Össztudattól az időutazásig
Össztudat Ne hidd, csillag-lávafolyam nem emlékezik a Semmi-vulkánhegységre, a teremtés tájelemei ne tudnának egymásról, holdudvar...
Thomas Stearns Eliot: A sivár föld – Részlet a The Waste Land című poémából
(ez mottó) Nam Sibyllam quidem Cumis ego ipse oculis meis vidi in ampulla pendere, et...
Lélek-exponálás és a holnap cserepei
Cserepeinkből a holnap Kondenzcsíkok rácsai között az égen leslek, alszol-e, Isten? A suhanó vasrajok robaja...
Suhajdás olvadás
Megolvadtak. Szép lassan egyetlen, édesen csábító illatú masszává olvadtak össze a belga csokibonbonok a nyári...
Júdás-fordulástól A bor áldozatáig
Csávossy György István versei: Veneratio Mennek, egyre csak mennek, végeláthatatlan sorban. Arcukon fehér lepel, menetelnek...
A Hóbanévad költője
Élénken él bennem az a füllesztő nagyváradi nyárelő, amikor először találkoztam Kinde Annamáriával és a...