Szitakötő, fejsze és katedrális
Öt év után tért vissza Nagyváradra Mircea Cărtărescu, az egyik legismertebb kortárs román író, aki, mint a beszélgetés során elhangzott, jobban szereti a „szerző” kifejezést. A Nagyváradi Egyetem dísztermében összegyűlteket a szervezők nevében Mircea Pricăjan, a Familia folyóirat szerkesztője köszöntötte, majd Dan-Liviu Boeriu irodalomkritikus beszélgetett a szerzővel.
Szó esett többek között arról, hogy első amerikai útja végén egy pénzérme feldobásával döntött arról, hogy hazatér Romániába, és mesélt egyik mexikói író-olvasó találkozójáról, amikor a dedikálás után a kijáratnál várta egyik agyontetovált, nála „négyszer nagyobb” olvasója, a vállára borulva elsírta magát, majd megmutatta, hogy a karjára tetoválta egyik könyvborítóját, mert az öngyilkosságtól tartotta vissza Cărtărescu könyve. Elmondta azt is, hogy könyvei főleg spanyol nyelvterületen népszerűek, talán azért, mert a latin-amerikai mágikus realizmussal rokonítják az ő írói stílusát. Sokat számít, hogy a fordító ismerje azt a kultúrát, amelyből a szerző származik, mert nemcsak szavakat és mondatokat, hanem egész kultúrát kell lefordítania annak, aki könyvet fordít. Szerinte azok a fordítások a sikeresek, amelyeknek a kulturális hátteret is sikerült átadni, majd felidézte egyik saját könyvének katasztrofálisra sikeredett francia kiadását is, ahol a szó szerinti fordítás azt eredményezte, hogy az egyik szereplő „kommunista japán nőt evett”. Az eredeti szövegben a „japoneza” nevű piros mázas süteményről volt szó…
Az irodalom kalandjai című beszélgetés során Mircea Cărtărescu elmondta, hogy a kalandot többféleképpen is lehet értelmezni. Egy könyv lehet olyan, akár egy addig ismeretlen kert, ahol szitakötő libben a kezedre és csodákat találsz, de akár veszélyes, mérgező élőlényekkel is találkozhatsz. Katedrálishoz is hasonlította az irodalmat, amelynek alapját például a krimi, a fantasy és más, népszerű műfajok képezik, a különböző szintek különböző szerzők könyveiből állnak össze, míg az építmény dísze kinek-kinek lehet más, de számára Franz Kafka szerepel a legfelső szinten. Egy másik, nagyon plasztikus hasonlattal az irodalmat egy olyan fejszéhez hasonlította, melynek az olvasó jéghideg, fagyott agyába kell hatolnia, mely már nem reagál sem a világ szépségére, sem annak fantasztikumára. A könyvet sosem csak a szerző írja, ahhoz, hogy a történet életre keljen, szükség van az olvasóra is, aki a saját emlékei, tapasztalatai alapján viszonyul a leírtakhoz, szögezte le.
Saját életéről, gyermekkoráról is mesélt, szülei munkások voltak, akik az iparosodás hatására költöztek Bukarestbe, otthon tíz könyvük volt. Könyvtárba is járt, de édesanyjától kapta első tudományos-fantasztikus könyvecskéjét, és máig szereti ezt a műfajt, ami megmutatta, hogy a világ több is lehet, mint amit látunk és hallunk. Azelőtt, hogy szerzővé vált, olvasóvá kellett válnia, mondta Mircea Cărtărescu, aki egyébként többször is szerepelt az irodalmi Nobel-díj jelöltjei között. (Fotó: Familia folyóirat/Alex Mara)