Kulturális folyóirat és portál

2021. december 24 | Fried Noémi Lujza | Társadalom

Karácsony

Karácsony közeledik, a vele járó idegbajjal kézen fogva, hiszen hogy is lehetne tökéletes az ünnep, ha nincs eltüntetve az utolsó porszem, vagy odaégett az obligát bejgli, vagy éppen nem sikerült megvenni az ezredik generációs csodakütyüt a gyermeknek, és a többi…

Sokan pörgetik az ünnepre készülve is a mókuskereket, hiszen hogy néz az ki, ha a közösségi oldalon nem virít a tökéletes karácsonyfa – és előtte az adventi koszorú –, a megterített asztal és persze az ünneplőbe öltözött család képe, otthon, asztal körül vagy épp a karácsonyi templomozás közben elkészítve. A lelkiismeretet megnyugtatandó úgy tombol a jótékonykodás, mintha az évnek csak ebben a szakában lennének beteg gyermekek vagy felnőttek, tüzelő vagy étel nélkül kínlódó emberek, hajléktalanok.

Mintha éppen csak arról feledkeznénk meg, akinek elvileg a születését ünnepeljük. A kisdedről, aki a betlehemi jászolban jön erre a világra, hogy Megváltójává legyen. Elvégre mit is akarna ma? Ugyanúgy bűnösökkel és vámszedőkkel osztaná meg az ételét, mint akkor. Ugyanúgy a mennyei kincsek fontosságáról beszélne a földi kincseké helyett. Ugyanúgy két nagy parancsolatról beszélne: az Isten, valamint a mások és önmagunk szeretetének parancsáról.

Elhasználódott, kiürített szóvá kopott mára a szeretet is. Pedig ennél többet sem adni, sem kapni nem lehet. Csakhogy a szeretet sosem passzív, a szeretet mindig cselekvő. S a cselekvésnek annyi módja van. Karácsonyra készülve s karácsonykor is. Elvihetsz valakit bevásárolni, ha neked van autód, és neki nincs. Kiválthatod a gyógyszerét, adhatsz egy tányér süteményt, beszélgethetsz vele. Vagy tehetsz bármikor bármit, amivel segítesz, mert ezzel közelebb kerülsz Hozzá, akinek a születését karácsonykor ünnepeljük. Hiszen ő maga mondta: „Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. (…) Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek meg.” (Máté 25,35–36.40.).

Karácsony közeledtével és az ünnep napjain ne csak a lakás csillogjon, hanem a lélek is. Nem baj, ha hamis az ének, de szívből szóljon. Nem baj, ha rövid az ima, de őszinte legyen. Nem baj, ha kiég néhány izzó a fényfüzérben, egy gyertya lángja is szórhatja a fényt, a meleget.

És ne feledjük el a legfontosabbat, az örömhírt. Örvendj, ember: Jézus Krisztus megszületett!karacsony

Copyright © 2023 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu