Álom végállomás
Régi betonon járok. Repedezett járdákon koptatott cipősarkam, együtemű ritmusára sétál ma a holnapba. a város...
Régi betonon járok. Repedezett járdákon koptatott cipősarkam, együtemű ritmusára sétál ma a holnapba. a város...
Fáradtan meredt az égre, mint akit keresztre szúrtak, a tavaszi hűvösben gesztusai megkötöttek. Arra kért,...
Szívem törött űrhajó Jaj, tűnni volna jó! Szállni, szállni, Meg sem állni, Túl hegyen és...
Nem mutatja meg magát, bárhogy is szeretném. Mint egy csöppnyi villanás, Amibe’ tán’ nincs is...
Mosolyogsz és szomorú vagy. Belemész és nem akarod. Tudod, mit kell, nem azt teszed. Mért...
hatórányi vonatút és szétmállott minden szép bennem ilyen kicsinyes az összeszorult szívem még az ablakon...
pecsétes abrosz a ma este, internetmagányba fulladó üres mozdulat, játszótársam az idő, és a szívem...
szavaid vonatkattogás, ring, ringat, ringunk. ide vezet a megszokás, lassan már nem is halljuk egymást,...
Azt álmodtam, hogy világvége volt. Kínában voltam és világvége volt. Egy irodaházban, magasan, fent, fent,...
Copyright © 2024 Várad Kulturális Folyóirat
made by balu