Kulturális folyóirat és portál

2013. október 17 | Borzási Johanna | Irodalom

Ha itt lenne néném (Emma mondja ciklusból)

Ébrednék hajnali Hanna-dal kéjén,
színt költő gömbkotló bukkanó fényén,
csontcsupasz rigócsőr sugarát nézném,
ha itt lenne néném.

Fűzvirág pörgető pollenjét nyelném,
tűzsirály naptojás-sárgáját enném,
etetne csúzlicsíz csókszalmás fészkén,
ha itt lenne néném.

Ha innék, büszkecske méztejét kérném,
füstibak üstszarva lehetne bögrém,
porpuha porcelán gyöngytopán csészém,
ha itt lenne néném.

Rám adna babagoly uhuzta mellényt,
páfrányárny szőttesből meghurkolt erszényt,
rókapír rokolyám magamra venném,
ha itt lenne néném.

Játszanék méhzümmös meselyuk mélyén,
ugrálnék táncpúpú, tűsarkú tevén,
hintáznék kristályszín kőrisfa kérgén,
ha itt lenne néném.

Fürdetne rútkacsa tócsúszda-tükrén,
fésülne húsz harcsa farkszálka-tövén,
takarna százfodros szoknyája ölén,
ha itt lenne néném.

Ringatna szilfenyő esernyő szélén,
ingatna babosbirs bizsergő székén,
altatna ásító ametiszt-kévén,
ha itt lenne néném.

Copyright © 2024 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu