A világ így ér véget
„A világ így ér véget A világ így ér véget A világ így ér véget...
„A világ így ér véget A világ így ér véget A világ így ér véget...
Miközben a bíróval elhaladtak a rettegett Cserepes mellett, ahol tudvalévőleg a gerontológia működött, a joghallgatónak...
Arra ébredtem, hogy undorodom a szájhagyománytól.
Nem akartam szerepet vállalni, a kondatársak mégis engem választottak szószólónak, hogy ügyünk érdekében próbáljam elbájolni...
Amikor megszülettem, a Nap leszakadt a fáról, amit most meredve nézek, hátamat a nappal árnyékában...
Ketten vannak, és egyikük lecsusszan az ágyról, felkel. Víz ömlik a padlóra, a másik fekszik...
A fákon a rügyek a levegő akaratos megvalósulásai. Az ég inni kér, és mert nem...
A nappalok közelebb jönnek az öntudatnál, és régebben történtek, mintsem elveszíthetném őket. Az éjszakák maradnak...
Egy vers első sorát írtam a füzetbe, amikor jött a szél, és átfuttatta a lapokat...
Copyright © 2026 Várad Kulturális Folyóirat
made by balu