Rio de Janeiro a fotózás mennyországa – Kerekes István Brazíliában vette át a Best of the Best díjat
A 2025-ös esztendőben elért eredményeiért harmadjára is a marosvásárhelyi származású, Mosonmagyaróváron élő fotóművész, Kerekes István nyerte el a Best of the Best (A legjobbak legjobbja) címet a Nemzetközi Fotóművészeti Szövetségtől (FIAP). Háromszor, méghozzá három egymást követő évben eleddig még soha senki nem nyerte el a FIAP legrangosabb elismerését, a Best of the Best címet. A fotóművész augusztus 6-án vette át a díjat a brazíliai Rio de Janeiróban. Brazíliai élményeiről, az ottani színes, változatos, különös világról, a díjátadó gála és az egész eseménysor csodálatos momentumairól mesélt lapunknak Kerekes István.
Március közepén kapta meg Kerekes István a FIAP (Fédération Internationale de l’Art Photographique) hivatalos értesítését, miszerint harmadik alkalommal is sikerült elnyernie a Best of the Best címet. Ő az egyedüli fotóművész a nagyvilágon, aki immár háromszor részesült ebben az elismerésben, ami óriási megtiszteltetés és öröm számára. Persze azt tudni kell, hogy a díjak nem pottyannak csak úgy az alkotók ölébe. A FIAP a legfontosabb fotóművészeti szervezet, amely nemzetközi szinten koordinálja és minősíti a fotóművészeti pályázatokat, szalonokat, tárlatokat, az azokon elért eredményeket. A legjobbak legjobbja cím nem csupán egyetlen, jól sikerült fotográfiáért jár, hanem egy egész esztendő teljesítményére fókuszál a zsűri, és a fotográfusok különböző, a FIAP által patronált pályázatokon elért eredményeit gyűjtik be, összesítik. A díj hosszú, többlépcsős folyamat eredménye, kiemelkedő szakmai és fotóművészi tevékenység elismerése.A FIAP által patronált fotópályázatok közül tavaly is Kerekes István nyerte meg a legtöbbet: nyolcvankilencet – négy kontinens harmincegy országában. Rajta kívül csak négy fotósnak sikerült kétszer elnyerni a Best of the Best címet. A triplázás pedig még soha senkinek nem jött össze… mostanáig.
Március 18. óta nagy izgalomban teltek az utóbbi hónapok István számára. Az örömteli várakozás mellett tartott attól, hogy netán közbejön valami baj, betegség, akármi más, ami miatt nem kelhet útra. Nap mint nap gondolkodott azon, hogy és mint lesz majd Rióban, és drukkolt, nehogy valami közbejöjjön. Szerencsére elutazhatott a brazíliai fotóművészeti ünnepségre, a FIAP 37. világkongresszusára. A háromszoros világbajnok költségeit a FIAP állta.
Augusztus 1-jén útnak indult Bécsből a világ másik fertályára, és az időeltolódás miatt augusztus 1-jén érkezett meg Rio de Janeiróba. A szervezők részéről várta valaki a repülőtéren, és rögvest azzal fogadta, hogy nem akármi ám az, amit elért. A buszhoz kísérte, ahol a sofőr ugyancsak gratulált neki. Amikor a szállodai bejelentkezésnél bemondta a nevét, a hotel recepciósa szintúgy gratulációját fejezte ki. Mindvégig szívből jövő szeretettel fogadták a résztvevők és házigazdák.
Sokszínű világ: napkelte a Megváltó Krisztus szobránál, séta az esőerdőben és meghiúsult látogatás lelőtt kokaincsempészek miatt
„Csodás élmény volt minden. Nagyon vagány programot állítottak össze. Eseménydús napok voltak. Igyekeztek minden olyan egyediséget megmutatni, ami Dél-Amerikára, ezen belül meg persze Rióra jellemző” – mesélte Kerekes István. Hozzáfűzte: „Szinte mindenik utcára más-más hangulat jellemző. Az egyik pillanatban még olyan, mintha Afrikában kószálnánk, a másik percben meg már mintha valamely európai városban járkálnánk, némelyik résznek meg például kifejezetten bukaresti atmoszférája van.”
Az utcafotózások során elvetődtek az ún. Kis-Afrikába, mely a riói kikötőhöz közeli vidék, a szamba és az afrikai gyökerekkel rendelkező közösségek kialakulásának úgymond szülőhelye. Ott például remek graffitiket látott és fotózott István, nagy hatással volt rá ez az érdekességekkel teli térség. Volt olyan nap, amikor hajnali öt órakor vitték fel őket a híres-nevezetes Megváltó Krisztus-szoborhoz, hogy ott fényképezzék a napkeltét. Talán mondani sem kell, milyen varázslatos volt az ikonikus műalkotás mellett fényképezni a brazil látképet. A Cukorsüveg-hegyhez (Sugarloaf Mountain) azonban nem jutottak el, egy borzasztó nagy vihar miatt elmaradt a kiruccanás.
Ellátogattak Brazília legrégebbi és leghíresebb szambaiskolájába. Ott a fotóművészet háromszoros világbajnoka nemcsak fényképeket készített, hanem őt is lefotózták szintén többszörös világbajnok táncművészekkel, két felnőtt táncosnővel és egy kicsi lánnyal, aki már most verhetetlen a táncversenyeken. A szambaiskola zenészei mind egy szálig nagyszerű muzsikusok, akik feledhetetlen dallamokat varázsolnak elő hangszereikből.
Az egyik délutáni program az lett volna, hogy megközelítenek egy hírhedt nyomornegyedet, ún. favelát. Ám a vizit meghiúsult, mert nem sokkal a fotós társaság látogatása előtt nagy balhé volt, rendőrségi rajtaütés, melynek során lelőttek öt kokaincsempészt. Másnap látták is a hírt az újságokban…
Brazíliában most tél van, ezért az utcai fotózásokat délután öt óra tájt abba kellett hagyni, mert már sötétedett. A gyermekek ebben az időszakban ott iskolába járnak. A hőmérséklet mintegy harminc fok körül volt.
Kerekes Istvánt megannyi impresszió érte a hatmillió fős brazil nagyvárosban. Barangolt a Tijuca-erdőben, barlangok, vízesések, az esőerdő hatalmas fái között. Megtapasztalhatta, milyen érzés, ha egyszer csak rászáll a vállára egy papagáj, vagy elé toppan egy majom az erdőben. Sok hobó él Rióban, mindenfelé látott hajléktalanokat, úgyhogy a szociális jellegű témák sem kerülték el a figyelmét. A kikötőben pompás látványt nyújtottak a monumentális óceánjáró hajók, ezek gyermekkori emlékképeket is fölidéztek benne, amikor a Fekete-tengernél nyaralt, és ámulva gyönyörködött a hajókban. Most is úgy csodálta az óceánjárókat, mint egy gyermek. Megmutatták a januári riói karnevál színhelyét, ami most aránylag csöndes volt, nem úgy, mint a karneváli forgatag idején. „Rióban nem kell keresgélni. A fotótéma jön hozzád. Rio de Janeiro a fotózás mennyországa” – hangsúlyozta Kerekes István.
Gála eufóriával
A kongresszusra hetven országból 189 résztvevő érkezett, a helyiekkel együtt mintegy 220-an voltak a jelentős fotóművészeti eseményen. A díjátadó gálaünnepséget augusztus 6-án tartották meg a történelmi Lapa negyed Vila Gale Rio de Janeiro nevezetű négycsillagos szállodájának rendezvénytermében. Először a fotóklubok kupáját adták át. Erre hatszáz fotóklub nevezett be, mindegyik az adott klub tíz fényképészének egy-egy alkotásával. Idén egy írországi fotóklub részesült az elismerésben.
Ezután jött a Best of the Best díj átadásának eseménye. A luxemburgi Romain Nero, a FIAP fotópályázatokért felelős igazgatója ismertette a díj történetét. A rangos Best of the Best címet először 2010-ben adták át. Alig akadnak néhányan, akik két alkalommal is elnyerték a díjat, háromszor pedig mostanáig még senki sem részesült ebben az elismerésben. Carlos Gandara, a Brazíliai Fotóművészeti Szövetség elnöke nem győzte hangsúlyozni, milyen öröm és megtiszteltetés számukra, hogy e fontos fotótörténeti eseményt épp náluk, Rióban szervezhették meg.
Kerekes István elmondta: „Luis Alberto Franke, aki a világon elsőként lett kétszeres világbajnok, tavaly, a második Legjobbak legjobbja díjam átvétele után azt mondta nekem: ’üdvözlünk az ötösök csapatában’, merthogy akkor lettünk öten olyanok, akik kétszeresen a legjobbak. Idén meghatottan mondta, hogy hozzám képest mostmár mindenki lemaradt. Visszatérve a gálára: a köszöntő szavakat követő vastaps után megtartottam mintegy másfél perces beszédemet. Ezután kb. hétperces diaporáma-vetítés volt a fotóimból, zenei aláfestés mellett.” Amikor Istvánt színpadra szólították, hogy átvegye a méltán kiérdemelt díjat, úgy érezte, kimegy belőle minden feszültség, és abban a pillanatban tudatosult benne: mindez csakugyan igaz, addig valahogy szürreális volt az egész.
A díjat Riccardo Busi, a FIAP elnöke adta át. Vele már megérkezésének estéjén találkozott Kerekes István. A FIAP-elnök megjegyezte: amikor 2010-ben első alkalommal adták át a Best of the Best díjat, úgy voltak vele, hogy idővel biztosan akadnak majd olyanok, akik kétszer is elnyerik, ám igazából lehetetlennek tartották, hogy valaki háromszor elérje mindezt. A Rióban töltött napok során ahányszor csak összefutottak, Riccardo Busi karba tett kézzel, mosolyogva csóválta a fejét, mondván, hát ez hihetetlen, amit István elért.
Kerekes István ünnepi beszédében szólt arról, hogy aki a fotóművészet területén csak egy-két műfajban tevékenykedik, annak semmi esélye elnyerni ezt a díjat. Legalább hét-nyolc műfajban kell alkotni. Azt is megemlítette: fényképeinek kilencven százaléka Erdélyben készült.
Az utolsó riói nap is tartogatott varázslatos dolgokat. Napkeltétől napszálltáig a Copacabana strandon bóklásztak, fölfedezve az óceáni partvidék megannyi szépségét.
A harmadik Best of the Best díj mellett rengeteg élménnyel, fotókkal, emlékképekkel, új történetekkel tért haza István. Mesélnivaló van bőven, és várnak rá a további fotótémák. Vérbeli vándorfotósként járja tovább az útját.
Kerekes Istvánnak rendszeres rovata van a Várad kulturális folyóiratban, az olvasók a (Fény)képes krónika révén minden hónapban találkozhatnak fotográfiáival (portrék, szociofotók) és történeteivel. Lapunkban négy alkalommal közöltünk róla riportot, háromszor volt a lap vizuális művésze, legutóbb idén májusban. Ezúton is szívből gratulálunk!
Nyitóképen: Kerekes István a riói fotóművészeti ünnepségen
Galériabeli képek: Kerekes István Rio de Janeiróban készült fotográfiái, valamint néhány fénykép a riói napokról
