2011. július 18 | Számadó Ernő | Irodalom

Vágy

Alkonyodik… a nagy sötétlő fák
Álombahullnak ölelkezőn,
A kislányok összeterelgetik
Libáikat a sásos mezőn.

A barnáskék erdők homályából
Üveghátú vizek siklanak,
Egy nagy szerelmes levél most az ég,
Rajta tűzpiros pecsét a nap.

Nádasok csicsergő muzsikája
Szelid harmóniába bágyad,
Estét füttyöngetnek a teknőcök,
Fák alá hevernek az árnyak.
Felragyog a mesemondó csillag,
Szél sóhajt a láperdők felett,
Lassan, lassan elered a könnyem
És kimondom halkan a neved.