A színpadon elfelejtem minden bajomat
A Sárik Péter Trió és Koszorus Krisztina Koszika váradi koncertje után (tavasszal a Borparton, a Festum Varadinum keretében) a varázslatosan daloló és muzsikáló énekesnővel beszélgettünk kicsit az utazásokról, a Trióval közös lemezről.
„Az együttműködésünk igazából néhány éve már elkezdődött, de eleinte nem volt letisztázva, mit is akarunk, pontosan milyen műfaj vagy milyen stílus lesz az, ami meg fogja határozni a kollaborációnkat. Eleinte mindenfélét játszottunk, az én dalaimból is párat, Sárik Péterék dalaiból is néhányat, meg jazz-sztenderdeket. Idővel egyre inkább elmaradtak a sztenderdek, aztán Sárik Petiék dalai is elmaradoztak. Végül azt mondta Peti, hogy igazából azt szeretné, ha egy világzenei produkciót hoznánk össze együtt, és jöjjek az új népdalok ötleteivel. Nagyon örültem ennek, mert otthonosan érzem magam ebben a stílusban. Így aztán a tavaly novemberben megjelent albumunkra zömében teljesen új anyagot vettünk fel, olyan kompozíciókat, olyan dalokat, amelyek addig sem a Trió előadásában nem hangzottak el, sem az én interpretációmban, más zenekarok kíséretében. A koncertekre pedig méginkább érvényes mindez. Például a nagyváradi borpartos koncertre két új dallal bővítettük a repertoárunkat.”
Hogy milyen volt a partiumi, székelyföldi körutat megelőző „világjáró turné”? Koszika elmondta: „Eleve különlegesek voltak azok a helyek, amelyeket bejártunk, mert, ugye, az ember nem minden nap jut el Kazahsztánba, Kirgizisztánba vagy Kínába. Ilyen szempontból is nagyon izgalmas volt. Nyilván érdekes volt ennyi ideig összezárva lenni és egymás után nyomni a koncerteket. Meg aztán nagyszerű érzés volt felfedezni a kulturális különbségeket a népek között, hogy mennyire másképp reagálnak bizonyos dolgokra a keleti népek. Lenyűgöző volt: annak ellenére, hogy bár számukra ismeretlen muzsika volt az, amit játszottunk, mégis mennyire át tudták magukat adni az élménynek. Megtanítottuk nekik azt, hogy kiáltsák: vissza, vissza! És tanítottuk nekik a magyar népdalokat, és ugyanígy, mint itt Váradon, ők is énekeltek, persze nem dalszöveggel, ám teljes odaadással és beleéléssel. Abszolút fogékonyak voltak.”
És hogy milyen a nyár koncertezés szempontjából? „Nagyon sűrű volt a május, tizenvalahány koncertünk volt, a június, július is ehhez hasonló, az augusztus megint olyan, hogy egyáltalán még hajmosásra is alig van időm. Nem látom át, hogyan fogom ’túlélni’, de hál’ istennek ebben a pörgésben érzem igazán jól magam. Mindamellett néha a testem szól, hogy azért most már lehetne kicsit lassítani. A sors néha például különböző vírusokat dob az utamba, hogy így kényszerítsen arra, hogy kicsit nyugodjak le. Szerencsére feldob a muzsikálás, és a színpadon elfelejtem minden bajomat.”
Nyitókép: A Sárik Péter Trió és Koszika koncertje a Borparton
(Megjelent a Várad 2026./6. számában)