bábbá faragott
Üresen kongó tárgyak közé ébredünk, Napszakok csörömpölnek egymásba, és visszaszivárgunk kilyukadt álmainkba. Konok megszokásunkká silányult...
Molnár Zsolt
Zsákmányolás
Itt az út mentén olyan könnyű, s olyan nehéz. Ha nem győzettél le, miért e...
Fakírság
1. Amikor a vekker felrobbantja álmaid, És az elmédben összeszorul a valóság. A jótékony csipát...
Gondoltad…?
Gondoltad, hogy csak az ösztön marad? Hogy szigornak ennyi is elég lesz? Mert nem lényegülnek...
Hajnalvérrel
Hová tart ez a sodrás? Erre nem voltál még. Itt egyszerre lehangol s felzaklat a...
Az ítélet lovai
1. Kilövell vérsugara napnak, Bezúzódik arca holdnak, Jegesedik lángja csillagoknak, Széttépődik szála levegőnek, Ropog gerince...
A ma oltárán – versek
A ma oltárán Ledarál az éj. Fröccsenő álmod csillagok szennye. Elporladt a szél. Felsebzett magány...
Magadhoz
Felmart az út. Hű akarás. Vizes a kút. Vigasztalás? Botladozás. Vad merészség. Vagy feladás, s...
Lefekvés előtt
Jégcsappal támasztjuk meg a napot. Szavakkal véresek a bilincsek. De térdkalácsunkat szelje alkony, hogy kőpárna...