2012. október 22 | Molnár Zsolt | Irodalom

Gondoltad…?

Gondoltad, hogy csak az ösztön marad?
Hogy szigornak ennyi is elég lesz?
Mert nem lényegülnek át miattad
sem ábrándozások és sem tények.

Idétlenségre itt most nincs idő.
Azt mondod – árulás, de nem biztos.
Vigyáznod kell, ne légy kötekedő,
És még inkább ne légy indulatos.

Vagy önbocsánatért könyöröghetsz.
Bár halasztható a feloldozás,
Amíg el nem torzít a döbbenet,
Hiszen nincs miért lázadni tovább.