Kulturális folyóirat és portál

VAR maj 25_28_szent I_1

2022. július 11 | Tavaszi Hajnal | Társadalom

Szent Flórián lovagjai (1.) – Adalékok a nagyváradi Mezey család történetéhez

Szent Flórián vértanúról, a tűzoltók védőszentjéről minden május 4-én megemlékeznek. Flórián nevének jelentése „virágos”, a húsvétot követő „virágos kedvű 40 nap” jelképe. Élete és halála példája az elkötelezett hivatástudatnak, melynek alapja a munkába vetett hit és a hagyományokhoz való ragaszkodás. A nagyváradi Mezey család két Mihály nevű tagja is vallotta ezeket az elveket, s a városi tűzoltóság megszervezésében, irányításában jeleskedett.

Nagyvárad reformkori és kiegyezés korabeli „urbánus legendáriumának” hősei között a Mezey család tagjai gyakran feltűnnek. Történetük a nemesi előnevű egyházasbágyoni Mezey Mihály (1788–1863) debreceni származású tehetős polgár és hitvese, poklosteleki Török Klára váradi letelepedésével veszi kezdetét. A XIX. század első évtizedeiben itt születtek tehetséggel megáldott gyermekeik, a polgárosodó Nagyvárad társadalmának meghatározó személyiségei. A Mezey családban több generáción át ismétlődik a Mihály keresztnév, ezért a helytörténetben alakjuk alkalmasint fedi egymást. A Nagyváradon élő család férfi tagjai iskolázottak, polgári foglalkozást választottak, többen jogászok, de van közöttük birtokos, művész, orvos, gyógyszerész és vállalkozó, sőt 1871-ben találunk egy Mezey Mihályt, aki a debreceni gubás céh kallósgazdája Váradon.

A jogi pályára lépő második nemzedékhez tartozik Mezey Mihály (1819–1875. november 27.) járásbíró, jegyző, aki Mezey Lajos (1820–1880) fényírónak, Nagyvárad első portré‑ és oltárképfestőjének a testvére. A művész népes családjáról készített fotográfiái mára a reformkori Nagyvárad biedermeier stílusban komponált ritka műteremfotói, kordokumentumok. A Mezey család férfi tagjai nemesi származású, politikai befolyással rendelkező középnemesi családokba nősültek, társadalmi rangjuk alapján a város vezető elitjéhez tartoztak, s családjuk nőtagjai is valamennyien bihari földbirtokosokkal kötöttek házasságot.

A történetünk első hőse, Mezey Mihály (1819–1875) ügyvédnek tanult, feleségül vette Sughó Vilhelminát, aki a kazsui előnevű bihari Sughó jogászdinasztia leszármazottja volt. Az 1848–49‑es forradalom és szabadságharc idején Mezey Mihály, akkor járásbíró, az újonnan megválasztott nagyvárad-újvárosi községtanács jegyzője lett, később a Nagyváradon működő vésztörvényszék jegyzőjeként említik. 1849 júniusában a városban tartózkodó Kossuth kormányzót és Bem tábornokot a város közönsége nevében köszöntötte, és otthonában is fogadta Kossuth Lajost; a kormányzótól származott a családban ereklyeként őrzött „Kossuth-szivar”. Az elnyomatás idején „buzdítója volt polgártársainak, élesztője a lelkesedni tudó, de nem mindig merő fiatalságnak”. A forradalom bukása után ügyvédként tevékenykedett. Népes család feje, a Közép (ma Pavel) utcában épített házat öccse, Mezey Lajos szomszédságában. Otthonukban lakott váradi tartózkodása idején Szinyei Merse Pál, Mezey Lajos tanítványa, a premontrei gimnázium diákja (1861–1864).

Mezey Mihály idővel nem találta vonzónak vagy jövedelmezőnek az ügyvédi pályát, foglalkozást váltott, felcsapott iparosnak, és az egykori Sas fogadó bérlője lett, s mint ilyen a nagyváradi pincéregylet alapítója is (1873). Később házat épített a Fekete Sas fogadóval szemben a Sas (ma Independenței) utcában.

Tevékeny közember, ösztönző személyisége a polgárosodó városnak. Az egykori negyvennyolcas bajtársaival kezdeményezte és felélesztette a Nagyváradi Polgári Lövészegyletet (alapításának éve 1835, feloszlatásáé 1850, újraindulásáé 1856). Akkoriban a céllövészet az egyik kedvelt elit férfisport volt, ez az egylet alapozta meg a város első sportegyesületét. A század hatvanas éveiben Des Echerolles-Kruspér Károly francia származású bihari földesúr és Huzella Gyula kereskedő mellett Mezey Mihály volt az egyik legjobb céllövő. Jól öltözött, ahogyan emlegették, „tiré à quatre épingles” (mintha skatulyából húzták volna ki), egyenes, mint a nádszál, társasági ember, még idős korában sem volt hozzá fogható nótafa.

Ekkortájt a 34 000 lelket számláló Körös-parti város még a szabadságharc utáni idők álmát aludta, este az utcákon petróleumlámpák világítottak, a girbegörbe utcákban földszintes, némelyik vidéki kúriára emlékeztető házak sorakoztak, a templomtornyok a házak fölé magasodtak. Amikor az utcákon hangosan tüzet kiáltottak, hamarosan elnyomta a dobpergés és a gyors kocsizörej, a lármaharang minden toronyban megkondult. Ha Újváros egyik utcájában tűz ütött ki, néhány óra alatt a fél utca leégett, a lángok a tetőkön terjedtek, elborították az utcákat, a templomtornyokat sem kímélve. Mentésre szinte gondolni sem lehetett, mindenki menekült, ahogy tudott. Mezey emlékezett az 1836‑os nagyváradi tűzvészre; a tűzoltás akkor és azután is a céhek feladata maradt, munkájukat az utcafelelősök segítették. Törvényhatósági tagként hathatósan szorgalmazta az első nagyváradi önkéntes tűzoltóegylet megszervezését 1866-ban; ez magyarországi viszonylatban a korai alapítású tűzoltóegyletekhez tartozott.

Az alapító tagok tekintélyes polgárok, régi negyvennyolcas váradiak: Lukács György későbbi polgármester, majd miniszteri tanácsos, Csatáry (Grósz) Lajos negyvennyolcas honvéd, a Magyar Államvasutak főorvosa, miniszteri osztálytanácsos és id. Gyalókay Lajos törvényszéki elnök – ők 445 forintot gyűjtöttek össze az egylet indulásához. Az önkéntes tűzoltóegylet parancsnoki tisztségét id. Mezey Mihály ügyvéd töltötte be. Megfogalmazták egyletük ideiglenes működési szabályzatát, s azt az 1862-ben Váradon letelepedett Hügel Ottó későbbi nyomda‑ és laptulajdonos, egyebek mellett a Nagyvárad című lap kiadója (1870–1890), az egylet pénztárosa nyomtatásban meg is jelentette.

A kiegyezés éve, 1867 és 1886 között több városban (Nagyváradon, Sopronban, Pozsonyban, Nagyszombatban, Lippán, Révkomáromban, Temesváron és 1870-ben Budapesten) hivatalosan működő önkéntes tűzoltó-egyesületek alakultak. A nagyváradi egyesület törvényes bejegyzésére csak 1872-ben került sor, a statútumon ez a dátum szerepelt. Az önkéntes tűzoltók száma 165 volt, ebből 13 főt már a város fizetett. Az egyesület pecsétje kör alakú volt, középen a tűz szimbólumával, a kakassal. Később ezt felváltja a két keresztbe tett tűzoltólétra egy-egy tűzoltóbaltával, középen tűzoltósisak, alsó részén 1866-os dátum.

A tűzoltás és ‑megelőzés polgári kötelességnek számított, a tehetős városlakók anyagilag is támogatták az egyesület munkáját, tagsági díjat fizettek, gyűjtéseket, bálokat rendeztek az Önkéntes Tűzoltó Egyesület javára. Az egyesület nagylelkű támogatói között említhetők a kezdetektől gróf Des Echerolles-Kruspér Károly és Sándor, ők két-két lovat adományoztak az egyesületnek, egyben az egylet alapító tagjai. Mezey Mihály atyai gondoskodással intézte a tűzoltóegylet, később egyesület ügyeit. Feltétlen híveként kell megemlítenünk Rátkay József tornatanárt, képzett tornászt, a tűzoltó-egyesületben a mászók irányítóját és gyakorlati oktatóját.

  1. július 24‑én az egyesület őrségének ezredik éjét ünnepelte meg id. Mezey Mihály főparancsnok részvételével. Az ünnepély a Szent László téren zajlott, az önkéntes tűzoltók nagyszámú közönség előtt mutatták be tudásukat. Még ez év novemberében id. Mezey Mihály lemondott parancsnoki tisztségéről, az egylet tevékenységét felfüggesztették. Távozásakor a tűzoltó-egyesület tagsága megosztott volt, a lakosok a tűzoltók lassúságára panaszkodtak, a késések miatt nagy károk keletkeztek, a polgárok vagy pártoskodók ellenvetéseiket plakátokon és beadványokban is kinyilvánították.

Idősebb Mezey Mihály kegyelmes urat a Sas utcai házából temették (1875. november 27‑én) nagy ceremóniával. A városfejlesztés ekkorra új irányt vett, eljött az ideje az egyesület átszervezésének, miközben az atyák helyébe a fiaik léptek, „a régi jó táblabírák ideje” lehanyatlott. A mindent átfogó változások szele Váradon is éreztette hatását, 1875-ben új polgármestert választottak Sal Ferenc (1875–1897) személyében, s ő, ha nem is kellő ütemben, de elkezdte a város csinosítását.

Az önkéntes tűzoltók főparancsnokságát rövid időre Fuchs József (1827–1889), a Bihar megyei közkórház igazgatója (Göndöcs Benedek nagyváradi római katolikus áldozópap, országgyűlési képviselő rokona) vette át, ő vitte az ügyeket 1881‑ig. Fuchs alapozta meg a várost behálózó tűzoltó távirdahálózatot a tűzesetek jelzésére. Működése idején, 1880-ban a városmajorban kiutaltak az egyesületnek egy őrszobát, később tűzoltótanyát. Fuchs József ifjú Mezey Mihály királyi körjegyzőnek adta át a tűzoltó-parancsnokságot; Fuchs a megalakuló tűzoltószövetség örökös elnöki tisztségét töltötte be.

Ifj. Mezey Mihály (1847. május 25., Nagyvárad – 1910. október 6., Nagyvárad) a kiegyezést követő időszak jelentős nagyváradi reformnemzedékéhez tartozott, a modern város megálmodóinak és vállalkozóinak érdekes alakja. A nagyváradi jogakadémiáról külföldi tanulmányútra megy. Jól tájékozódó jogász, amikor 1871-ben Abaújszántón közjegyző lesz. 1873-ban feleségül veszi Bulyovszky Erzsébetet, a terjei birtokos Bulyovszky család lányát, a majdani nagyváradi polgármester Bulyovszky József (1897–1901) lánytestvérét. Házasságuk rövid ideig tartott, 1884-ben eltemeti hitvesét. Nem nősült újra, az Emke vendéglőben működő, „Kányavár” néven ismert agglegény asztaltársaság tagja marad, Rimler Károly későbbi nagyváradi polgármester (1901–1919) közeli barátja. 1881-ben elfoglalta kir. közjegyzői állását Nagyváradon, haláláig tisztségében maradt.

Energikus, tettre kész ember, óriási kapcsolathálót épít ki. Jegyzői teendői mellett különböző, többnyire sikeres vállalatok igazgatósági tagja: a Gazdasági és Iparbank (1890) részvényese, majd igazgatója, a Hunyadi Gőzmalom és Részvénytársaság igazgatósági tagja (1894), a nagyvárad–belényes–vaskohi vasúti részvénytársaság (1884) egyik alapítója és igazgatósági tagja és sikeres borászgazda. A modernizálódó Nagyvárad törekvő polgára, vagyonos virilista 1892-ben látványos díszítésű bérpalotát építtet Rimanóczy Kálmánnal a Körös partján, a Sas utca elején (4. szám, mára lebontották). Ennek első emeletén rendezte be irodáját, a földszinten üzlethelyiségek sorakoztak. Tisza Kálmán korteshadjáratainak megszervezője és híve, a Szabadelvű Párt (később Munkapárt) helyi alelnöke volt, neve politikai körökben is ismerősen csengett.

A nagyvárosias jegyeket hordozó városban a kőszínház ügye közügy volt akkoriban, Mezey a városi színügyi bizottság alelnöke volt. 1897-ben, amikor Jászai Mari, „a magyar színjátszás csillaga” a Rhédey kertben megépített „klasszikus szabadtéri színpadon” bemutatta Szophoklész Elektráját – színháztörténeti esemény –, Mezey volt az egyik szervező. Ugyancsak ő bonyolította le a Bazár-szorosban lebontandó ingatlanok kisajátítását a nagyváradi kőszínház megépítésekor, és az új színházi szabályzatot is ő fogalmazta meg 1899-ben. A szoborbizottság elnökeként 1907-ben Szacsvay Imre vértanúnak az Ezredévi emléktéren (ma Libertății tér) felállított szobrát, Margó Ede alkotását jelképesen ő adta át Rimler Károly polgármesternek megőrzésre.

Teherbírása, jogi megoldásai, politikai működése sok rokon vonást mutatnak dr. Hoványi Géza jogász, vállalkozó, egykori parlamenti képviselővel. Alig akadt rendezvény a városban, melynek szervezői között neve ne szerepelt volna – ilyenek József főhercegnek, az országos tűzoltó-szövetség elnökének nagyváradi fogadása 1888-ban és Ő császári és apostoli királyi felsége, I. Ferenc József 1890‑es nagyváradi fesztivitása –, a látványos szervezés és emelkedett hangulat a város egyszerű polgárát is az esemény részesévé tette. 1900-ban tagja a bizottságnak, amely az Országos Magyar Képzőművészeti Társaság kiállítását megrendezte Nagyváradon a Kereskedelmi Csarnok termében. Kilencvennyolc művész 258 alkotását tekinthette és vásárolhatta meg a város közönsége. A nőegyletek tagsága versengve vállalta a kiállítás felügyeletét. Változott a város arculata, gyerekcipőben járt még a művészetpártolás, „de a városnak életképes forró vére volt, mely a közélet ereiben hevesen végig keringett, erőteljes lüktetésével olyan eseményeket produkálva, melyeket a krónikásnak napról napra föl kellett jegyezni, a rajongó lokálpatrióták vidéki Párizsa volt”.

(Folytatjuk)

Nyitókép: Az egykori Sas (később Kossuth, ma Independenţei) utca azóta lebontott részén, a fogadóval szemben állt Mezeyék háza, a képeslap jobb szélén, előtérben látható

Galériabeli képek: Mezey Lajos halotti anyakönyvi bejegyzése az 1880. július 24‑i halál okaként gyomorrákot jelölt meg (Serviciul Judeţean Bihor al Arhivelor Naţionale, Colecția registrelor de stare civilă 1700–1966, inv. 1505); József főherceg, az országos tűzoltó-szövetség elnöke díszegyenruhában. Ifj. Mezey Mihály Váradon fogadhatta a magas vendéget (Réti Rezső: József főherceg, a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség védnöke)

(Megjelent a Várad 2022./5. számában)

Copyright © 2022 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu