Korrekt rálátás – Monográfia Kinde Annamáriáról
Mikola Emese írása
Demeter Zsuzsa: Szandra May a hóhullásban. Kinde Annamária költészete. Marosvásárhely, Lector Kiadó, 2017.
Magyartanárként, csak didaktikus segédeszköznek tekintettem a monográfiát: ezt kell majd „gondolja” a vizsgán a diák. Irodalomtörténészként azért néztem át, nehogy felfedezzem azt, amit már mások megírtak a témában. De a Kinde-monográfia más; nem fűz hozzá semmi érdek vagy elvárás. Itt hiányzik a távlat, nincs kényelmes visszatekintés az időben, hiszen Kinde Annamária négy éve halt meg.
Nemcsak ezért volt nehéz dolga Demeter Zsuzsának, Kindéről már születtek vélemények (hiszen az észrevétlenül maradt életművekre nincs monográfia-igény), és a monográfiaíró, mint becsületes krónikás, feltérképezi az életmű fogadtatását és visszhangját is. Egy egész Tesz-Vesz-Várost látok kirajzolódni Kinde körül, miközben a monográfiát olvasom, és ennyi vélemény egy kicsit már sok.
„Amikor azt mondom, hogy költő vagyok, az úgy értendő: szeretném szabad embernek tudni magam” (158.) – emeli ki az idézetet Demeter Zsuzsa Varga Melinda riportjából, a dilemma kapcsán, hogy a női irodalom keretei között jelölje-e ki Kinde költészetét vagy sem. Számomra ez a kindei mondat a közös kapocs e két nő között, hogy szakmaiságukból bár „kibeszél” a nőiesség, de nem akarnak feltétlenül elmerülni benne. Kinde Szandra May alteregója mellé megteremti Tom Vanguardot is, Demeter Zsuzsa pedig az a monográfiaíró, aki előzékeny, befogadó, szinte mindenki véleményének helyet adó szerző.
A rövidke bevezetőt leszámítva (a „nagyváradiságról”) Demeter Zsuzsa szinte mindvégig a háttérben marad. Természetesen megvan a saját értékelése, a műfajhoz hű összegzések és következtetések, de túlsúlyban vannak a többiek. Az ok érthető: nincs még távlat, szinte minden most zajlik, nem jött még el az olyan megállapítások ideje, melyeket például egy Petőfi- vagy Arany-monográfiában olvashatunk. Persze írtak már KAF-ról, Vidáról, Lángról, Jankról, OJD-ről, Brédáról, Egyed Emeséről és annyi más kortársról, de egy adott műre vagy perspektívára való fókuszálás mindig magabiztosabb ítéleteket enged meg, mint egy monográfia.
Hiányolom a Függeléket, mint például Életrajzi adatok, Műveinek kiadásai, Fényképek, dokumentumok, Bibliográfia (van lábjegyzet, de a kutatásra való tekintettel ez is beleférne). Mégis egy becsülettel megírt, korrekt munka, aminek segítségével rálátást kapunk Kinde munkásságára, őt parafrazálva felépül bennünk a háza.