Kulturális folyóirat és portál

2012. október 16 | Csontos Márta | Irodalom

Kárpótlás – versek

Kárpótlás

 

1.

Kivettem a fűből
a zöldet.

2.
Kivettem a dalból
a hangot.

3.
Kivettem a kétkedésből
a hitet.

4.
Kivettem magamból
az egészet, hogy ne
rettenj meg a magad felétől,
s egésznek érezd magad.
Kárpótollak a veszteségért,
ami engem ért.

 

Húsvét előtt

Valahol elvesztettem
a készülődés örömét.

Ablakomra fagy a
lámpa sugara,
a homály dombjain
térképet tapint kezem.

Agyamban megpihen
a szörnyeteg.

Jézus jön felém
olvadó gyertyával,
s egy régi hajnal
emlékét lángra gyújtja.
Ég a kereszt.

Porrá leszek, s nem
marad belőlem más,
csak a megtisztult szenny
szépsége.

Mégis ünnepelek.

 

Küszöb

1.

Bűnöket falazol képzeleted
celláiba,
s hiszed, csak a jó
marad benned.

2.

Nem vagy alávaló,
nem vagy rosszabb, mint
az állat.

3.

Nincs tilalom, ha átlépsz
a küszöbön, nincs mocsok,
csak a fehérre mosott éjszaka.

 

Szökevény

1.

Esettanulmány vagyok,
abszurd história,
próbálom tovább emelni
a létra felső fokát.

Nekivágok a semminek.

2.

Már hideg homokkő
az emlék fala, s te
a semmibe léptél.

Nem hoz napvilágra az ima.

3.

Mi van az Ég sikátora
mögött?

Csak a vak virradat.
 

 

Teodicea

Valamit látok a semmin
innen, valami elindul
a felszín peremére lépve.
Valami felnyitja szemem,
s formát önt a létezők összessége.

Ragaszkodom a tévedéshez,
ujjaim közül kicsúszik a
harmónia. Gyilkol a képzelet.
Lopott almába törik fogam,
értelmem hiába diktálja a feltételeket.

Lángra kap az izgalom
görbéje, s a nyomorúság
füstje elborítja az eget.
Nincs új elmélet, a kör bezárul,
metamorfózisom végrendelet.

Árnyékom felrepül a nincsbe,
mögöttem marad a bizonytalanság,
s ha lábam megvetem a csendben,
megágyaz nekem a Mester,
s omegába zsugorodik a világ.

Copyright © 2021 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu