Kulturális folyóirat és portál

tohi 11

2021. október 25 | Tar Károly | Irodalom

Jóslat és Körtánc

Jóslat

Életünk egyetlen

– a magzatvízből felbukkanva –

kiadós lélegzet,

s miután lemerülünk

az emlékek tengerébe,

a beszívott oxigén

és a kilélegzett szén-dioxid

maradéka a hagyatékunk:

tapasztalatainkból

magaslik az emberiség

kínainál milliószor

terjedelmesebb Nagy Fala,

melyet a semmibe

állítunk a magunkból

sereglő vad hordák

szüntelen pusztításai ellen.

A kietlen végtelenben

csillagokban tükröződik

titokzatos múltunk némán.

A halál neve: csend.

És akár a levegő,

fogy a feltámadás.

 

Körtánc

Ismereteink hatványozottan,

mint felcsinált mámoros galaxisok,

telítik végtelen világunk,

véleményeink agyatlan asszonyok

laza locsogása a virtuális kiskapuban,

a gondolat pedig libikókázik szüntelen,

szájtépők őrölnek üres szavakat

az úgy gondolom kőbölcsőjében.

 

A tojás sorsa több tojást elleni,

az ember dolga utódot nemzeni:

költészet az egész, távoli tűhegyen

nevenincs dolgok termékenyülnek

véletlenül és szüntelen forogva,

világot forral, mozgat és rendez

a titok, amit kevés kíváncsiságunk

megfejteni képtelen, milliók

fossák a szót: lényegük lényegtelen.

Itt állunk és álltunk mindenütt,

hasunkra süt még a remény,

de kinek perce számolva van,

hiába keresi, kaparja nyughelyét.

 

Nincs nyugodalmunk az értelemben,

bár minden fénynek nyugta van,

s felvillan ösvényen, sugárúton,

magasságos egünk, ki tudja, merre van.

 

Tétovázik minden hajnal,

a bizonyosság kínoz és merevít,

hitek lobognak ósdi kőfazékban,

s csak annyi belőle tied,

mit tudásod onnan kimerít.

Ismereteid kemény heverőjén

fogd rövidre bűvölő szavad.

 

Véleményed aprítsd ízes falatokra,

fogatlan emberiség majszolja csak:

legyen bár puha, mennyei malaszt.

(Megjelent a Várad 2021/9. számában)

Illusztráció: Csathó Töhötöm grafikája

 

Copyright © 2021 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu