2013. augusztus 1 | Csák Gyöngyi | Irodalom

A káprázat meggondolta magát

Félek, a káprázat
meggondolta magát;
nagy alattomban elhagyott,
nincs menekülési útvonalam,
bezár számító korszakom.

Őseim hősi vére megalvadt,
ereimben ecetes lé csörgedez,
megbolondult az egész világ,
a jóslat szerint épp
ideje is, ha vége lesz.

Valaki addig nekem kántál;
valahányszor befogadom,
megnyílik bennem a föld szíve.