Soha nem mi kellünk
Errefelé úgy tépkedik le a szíveket, Mint a málnaszemeket a kánikulában; A kert végében zöld...
Errefelé úgy tépkedik le a szíveket, Mint a málnaszemeket a kánikulában; A kert végében zöld...
Háromnegyed óránk van az esőig, Ez meg a Koronázótér. Nem így hívják valójában, De ha...
Most már végtelenített út lesz a tranzit, Nyílegyenes, mint az érvek: majd a következő, Ha...
Meggyvér, sziromhab, kékes árny A délutáni dombokon; szomorúságcsöpp, Didergés, kiköpött nimfaarc És pihenni nem hajlandó...
Talán arról szólt az egész, hogyan fordult jóra minden. Ekkor már három napja feküdt azon...
Kopár ág rajzát sebzi az égbe más finom mondata, s a tudat, hogy attól finom,...
Azon a régi vacsorán három pár, és egy magánzó. Baráti társaság, bár titkon mindenki méreget....
„Én csak egy verselő háziasszony vagyok”, mondta, és közelebb húzta magához az egyik gyerekét. Nem...
Ezek az elhízott, szétomló férfiak egykor fürtös fiúk voltak a szomszéd padból és szépek. Ma...
Copyright © 2024 Várad Kulturális Folyóirat
made by balu