Egy íróelődre
„A laza gerinctől súlyos zokszót várni? – lárifári.” Intelme még, hogy: „A hamis vádak rólad...
„A laza gerinctől súlyos zokszót várni? – lárifári.” Intelme még, hogy: „A hamis vádak rólad...
Már kertek alatt ballag az ünnep. Élõk és holtak mind hazajönnek. Arcukon semmi, de semmi...
Mától a híres, neves tudor is engem igazol, és felkarolja azon hiszemem, hogy elsõsorban a...
Nyílt pályán vesztegel vonatunk. Ahányan, annyifelé véljük koloncos okát a gubancnak. Madárcsontú kalauznőt roppos hóba...
Nekem elég, ha látom a dombot, ha meghallom a vonatfütyülést, ha szamóca, málna, szeder íze,...
Komor járású idő szele, ólmos esője zaklatja a jegenyét, kopasztja a gesztenye barna, maradék lombját....
Villanyoltás után a gyér, falra vetült holdvilágnál gyakorta silabizálom a sejtelmes Fux-grafikát, mely dombpiramis-szerűen pufók...
1. Huszonnyolc éves férfi zöld kabátban, kék kötött sapka fedi katonásan lenyírt haját. Hideglelős reggel...
„De mondd meg, édes, a féregnek, hogy e börtön vad csókjaival megehet, én őrzöm, isteni...
Copyright © 2026 Várad Kulturális Folyóirat
made by balu