2012. július 12 | Lászlóffy Csaba | Irodalom

Hódolat Hubay Miklósnak

Moliere ravasz, lókötő-ébersége, Racine koholt
feledékenysége – s a te eleganciád, mely korántsem
szokványos udvariasság; bárhogy szorongasson is
a hűség, a tolerancia parancsa kísér (akár a rejtélyes
császári keverék-sor): másokat nem erény megsebezni
a másságot. –
Fanatikus eszmék megbéklyózottjain, kárhozottakon is
segíthet (ha a jellem iskolája nem is) a kiválasztottak
tudása!
Öröm vagy jajkiáltás? – minden bűntudatot elsöprő
nagyvonalúsággal tör fel mélyemből, titkodat kutatva:
A színpadot emberi vérrel táplálni, miként az aztékok
a Napot!