Kulturális folyóirat és portál

VAR apr 09_10_hajdanvolt A

2022. május 23 | Várad | Társadalom

Hajdanvolt szeminaristák

Egyházi (görögkatolikus és római katolikus) és levéltári források kutatásának eredményeként állt össze a Seminarul Tinerimii Române Unite din Oradea. Studenţi teologi (1792–1948)Az Unitus Román Ifjúság Nagyváradi Szemináriuma. Teológushallgatók (1792–1948) címet viselő dokumentumkötet, amely az idén 230 éves váradi görögkatolikus papnevelde több mint 1100 hallgatójának életrajzi adatait rögzíti. A tudományos igényességgel elkészített forrásmunka a szeminárium történetének feldolgozását célzó projekt része.

Virgil Bercea nagyváradi görögkatolikus püspök jegyzi a 2017-ben indított helytörténeti kutatás eredményeként a közelmúltban napvilágot látott kötet előszavát. Bár 2. kötetként jegyzett, ám ez került ki elsőként a nyomdából. A szerzők: dr. Silviu Sana könyvtáros, régi nyomtatványok szakértője, a projekt koordinátora, Tiberiu Alexandru Ciorba, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem és Traian Ostahie, a Nagyváradi Egyetem történész szakos doktorandusai. Szerkezetileg két részre oszlik a kötet, amely 1157 egykori váradi szemináriumi diák életrajzát mutatja be az Ignatie Darabant püspök által alapított tanintézet 1792-es megalakulásától az 1948-as felszámolásáig. Ez volt a mai Románia területén létrejött második görögkatolikus egyházi felsőfokú tanintézet a balázsfalvi után (1754), először egy Kisszeminárium, majd 1914-től egy Nagyszeminárium formájában. A kötet egyik része a tanévek időrendjében sorolja fel a hallgatókat, a másik, jóval terjedelmesebb rész pedig névsor szerint közli a hajdani diákok legfontosabb életrajzi adatait.

Az itt tanulók zöme a Nagyváradi Görögkatolikus Egyházmegye kánoni területéről, Biharból, a Partiumból származott, de jöttek távolabbról is, például Maros, Kolozs, Beszterce-Naszód, Szeben, Máramaros, Vaslui és Vâlcea megyéből, illetve a mai Ukrajna, Szlovákia és Szerbia területéről. A váradi szeminaristáknak, a későbbi papi értelmiségi elitnek 1919‑ig lehetősége nyílt mind a magyar, mind az osztrák római katolikus teológiai intézetekben, valamint a római latin nyelvű intézetekben is részképzésben tanulni. Sokan közülük képezhették magukat egy-egy időszakban például Rómában, Bécsben, (Buda)Pesten, Esztergomban, Kalocsán, Nagyszombatban, Ungváron, Pozsonyban, Kolozsváron, Balázsfalván, Szatmárnémetiben, de még Strasbourgban is. 1918 után a váradi püspökség egyházi területén kívüli képzési lehetőségek lecsökkentek. Ekkor a nagyváradi görögkatolikus ordinariátus átalakította az oktatási rendszert, s a képzés az újonnan alakult, egyetemi rangú, saját teológiai szemináriumban folytatódott, s ez 1924-ben megkapta az Egyesült Román Teológiai Akadémia címet. A kötetben vizsgált 1157 szeminarista kétharmadát pappá szentelték, 222‑en lettek felső tagozatos általános iskolai, középiskolai, egyetemi tanárok, legtöbbjük Belényesben és Nagyváradon, de került ki közülük nagykárolyi, tordai, szilágysomlyói, budapesti, szatmári, sőt egy Buenos Aires-i oktató is.

A kiadvány egyházi forrásokból (görög- és római katolikus név‑ és címjegyzékek – sematizmusok –, évkönyvek) származó információkon alapul. Ezeket a levéltári állományból származó eredeti adatokkal, valamint a témára vonatkozó bibliográfiával vetetették össze. Az anyag kutatása és feldolgozása során a munkát három korszakra osztották fel (1792–1850, 1851–1900, 1901–1948). Ha hiányoznak is adatok bizonyos tanévekről (az első korszakból 15, a másodikból 12, a harmadikból 17 év), a táblázatokkal, grafikonokkal, lábjegyzetekkel gazdagon ellátott tanulmány a valóságot a lehető leghívebben tükröző képet ad a hallgatókról. Az életrajzok ugyancsak gazdag és értékes adatokkal, a témában érdeklődő kutatók számára forrásmunkául szolgálnak. Megadják a névjegyzékben szereplők születési idejét, helyét, elvégzett tanulmányait, családi állapotát, szolgálati helyeit, betöltött tisztségeit (lelkipásztori, társadalmi, politikai, oktatási, kulturális).

Az 1777-ben megalakult Nagyváradi Görögkatolikus Püspökség történetében az 1792–1948 közötti időszakot oktatástörténeti szempontból dokumentáló kötet hiánypótló anyag, a fellelhető forrásokat statisztikai feldolgozással, tudományos igénnyel helyezi új megvilágításba. A kolozsvári Mega Kiadó gondozásában, igényes kivitelben megjelent munkát angol és magyar nyelvű kivonat, terjedelmes bibliográfia, külön név‑ és településnév-mutató, illetve szerzői névmutató és a három szerző tudományos önéletrajza egészíti ki.

M. Zs.

(Megjelent a Várad 2022./4. számában)

Copyright © 2024 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu