Kulturális folyóirat és portál

VAR nov 36_37_epitkezo 6

2021. december 14 | Várad | Társadalom

Építkező egyház a hegyközcsatári

Miklós Csaba református lelkipásztor hegyközcsatári ténykedése során nemcsak hitet épít, hanem a már meglévő ingatlanok java részét is új köntösbe öltöztette. A mellette álló lelkes csapattal jelenleg az istenházát újítják fel.

Mielőtt a nagyszabású beruházásról kérdezném vendéglátómat, hivatali irodájában ismerkedünk egymással. A tiszteletes templomba járó családból származik, a Fekete-Körös mentén, Belényesben látta meg a napvilágot 1977-ben, majd Várasfenesen cseperedett gyermekké. Az általános iskola elvégzése után Nagyváradra került, a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumba. Már a tanintézet kiválasztásával is tudatosan készült a lelkészi pályára. Nagyszülei, akik aktív részesei voltak az egyházi életnek, példaként álltak előtte. Másrészt, mivel szülőfalujában a parókia szomszédságában laktak, gyakran megfordult a tiszteletes háza táján, ami szintén befolyásolta világlátását. Onnan már egyenes út vezetett a kolozsvári református teológiára; 2002-ben diplomázott lelkészként. Első szolgálati helye Nagyszalontán volt, ott segédlelkészként ízlelgette a hívek terelgetésének mikéntjét. Egy év múlva rátalált másik, jobbik felére, megnősült, 2004-ben pedig a Hegyközcsatári Református Egyházközség meghívásának eleget téve jelenlegi szolgálati helyét foglalhatta el. Közben gyermekáldás köszöntött a családra, Márk immár 15 esztendős, Edina két évvel fiatalabb bátyjánál.

Amikor Miklós Csaba Hegyközcsatárba került, közel 650 tagja volt az egyházközségnek, ez a lélekszám az eltelt 17 év alatt sem módosult jelentősen. Ez annak is köszönhető, hogy az utóbbi években a migráció, az előzőktől eltérően, fordított tendenciát mutat, a fiatalok immár nem a megyeszékhelyen akarnak letelepedni, hanem visszaköltöznek, házat építenek szülőfalujukban, és inkább a munkába való ingázást választják.

A faluban a legnépesebb felekezet a református. Rajtuk kívül mintegy 350 római katolikust tartanak számon, néhány baptista vallásút, illetve megjelentek Jehova tanúi is. Az egyházközség földterületeinek visszaszerzése meglehetős hercehurcával járt, de mostanra már rendeződött. Összesen 60 hektár területet birtokolnak, a szántók mellett legelőjük és erdőrészük is van. A szántókat bérbe adták, ezzel egy komoly gondtól szabadulva biztos jövedelemre tesznek szert.

A jelenlegi gyülekezeti ház egykor egyházi iskolaként működött. A régi rendszerben meglehetősen lelakták az akkori jogbitorlók, valójában egy patkánylakot kaptak vissza – nyomatékosít Miklós Csaba. Mostanra modern ingatlanná varázsolták az épületet. 1777-ben kezdték el a paplak építését, az idők folyamán többször korszerűsítették, például a verandát beüvegezték. A jelenlegi lelkipásztor ideje alatt a központi fűtést vezették be, a szobákban kicserélték a régi padlót, járólappal borították a folyosót, és külsőleg teljesen renoválták az ingatlant. Tervként megfogalmazódott egy új parókia építése is, de ezt egyelőre elnapolták; a tiszteletes úgy véli, az istenháza tatarozása sokkal fontosabb ennél.

A templom építése a tiszteletes szerint a XIII. századra tehető, de a pontos ideje nem ismeretes. Jelenleg az ötödik átépítésnek láttak hozzá. Az évszázadok során keletről nyugati irányban három átépítést végeztek, egy alkalommal északi irányban, majd északkelet felé bővítettek. A lakosság számának gyarapodása tette indokolttá a belső tér növelését. A templomnak eredetileg nem volt tornya, azt vélhetőleg 1607-ben emelték.

A templom teljes felújításának hitből láttak neki, a szükséges anyagi forrás előteremtése sokáig kétséges volt. Elsőként öt évvel ezelőtt a mennyezet felújítása volt a cél. Sok-sok pályázás, kilincselés után a magyar kormány támogatásával egy átfogó felújítás lehetősége nyílt meg előttük.

Bekukkantunk a templomba is, jókora rakás zsákos cement, deszka és egyéb építkezési kellék „lakja” a helyet. Itt-ott még a napsütéses eget is látni lehet. A padozatot felszedték, az ülőalkalmatosságokat is kiszerelték. A tető „eltűnt”, négy falra csupaszították a templomot. A kötelező régészeti ásatások után elkezdődött a bontás, majd a visszaépítés. A padozat téglával lesz borítva, némi térváltoztatás is lesz, visszaalakítják a régi idők tervei szerint a templomot. A munkálat tavaly szeptemberben kezdődött, s mivel műemlék épületről van szó, sok időt vesz igénybe a kivitelezés, szigorú szabályok szerint folyik a felújítás. A beruházás összértéke hozzávetőleg 300 ezer euró, de ez még korántsem a végleges összeg.

Mivel a templom jelenleg nem alkalmas istentisztelet tartására, a gyülekezeti házban gyűlnek össze a hívek. A terem befogadóképessége korlátozott, ezért több összejövetelt tartanak. Volt idő, amikor kétévente került sor konfirmálásra, az idei év jól sikerült, tizenketten tettek bizonyságot hitükről – mondja örvendezve a lelkipásztor.

D. Mészáros Elek

Nyitókép: A templomkertben

Galériabeli fotók: Miklós Csaba, az építkező lelkipásztor; Fent van a tető, jöhet a tél; A munkálatok során rátaláltak a középkori bejáratra; A torony is megújul; Szép lesz itt minden – bizakodik a lelkipásztor

(Megjelent a Várad 2021/11. számában)

Copyright © 2024 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu