Sokrétű hagyományőrzés Hegyközcsatárban
Ötödik alkalommal szervezték meg a Hegyközcsatári Kuruc Népünnepélyt szeptember második szombatján. A Partium több településéről és Magyarországról is érkeztek hagyományőrzők.
A népünnepély eddigi forgatókönyvét követve, mielőtt Hegyközcsatárban elkezdődött volna az értékhordozó programkavalkád, Biharon gyülekezett a hagyományőrzők kisebb csoportja. Itt Meleg Vilmos színművész, hagyományőrző ezredes szavalata után megkoszorúzták az 1704. január 7‑én hősi halált halt kuruc vitézek emléktábláját a református templom kerítésének falán.
A rendezvény központi településén csak annyiban változott az előzőekhez képest az idei nyitóprogram, hogy a reggeli áhítatra az ifjúsági ház udvarán került sor, mivel a református templom teljes felújítás alatt áll. Miklós Csaba Péter lelkipásztor Habakuk próféta könyvéből vette mondandójának alapgondolatát: „Őrhelyemre állok, és megállok a bástyán, és vigyázok…” Mint kifejtette, a legfontosabb dolog megmaradnunk őrhelyünkön, ahová az Úr állított minket, s ott egyúttal váljunk iránymutatóvá mások számára.
Az áhítat után is érkeztek további vendégek, a messziről jötteket Gellért Gyula volt református esperes, a rendezvény főszervezője fogadta, fáradhatatlanul ügyelve arra, hogy minden szép rendben zajlódjék le.
Miután a református ifjúsági csoport Spurigán Zoltán kántor irányításával modern egyházi dalok színvonalas előadásával kedveskedett, Pataki István bihari költő és a Magyarországról érkezett Bodnár László legújabb köteteit mutatták be.
Mire a delet elharangozták, a sokaság már az Énekes ligetben csodálhatta meg az őszbe hajló lankás tájat. A liget elnevezésére is fény derült: valamikor pincesor húzódott meg a magaslaton, és esténként a gazdák nótázásától volt hangos a táj. Két pince maradványát még sikerült lencsevégre kapnunk – a régi idők mementójaként.
Az írások tanúsága szerint fél tucat csatári kuruc vitéz is szolgált II. Rákóczi Ferenc oldalán, név szerint Csatáry István főhadnagy, Csatáry Zsigmond főhadnagy, Balog Pál tizedes, furír (élelmezési altiszt), Zádory Ferenc furír, László András strázsamester és Veres Péter strázsamester. A múltmentő helybeliek emléksziklát állítottak hőseiknek, és az emlékhely avatására is az idei népünnepélyen kerítettek sort. Előzőleg Miklós Csaba Péter röviden ismertette a csatári kuruc katonákról fellelt írásokat. A tiszteletes és Gellért Gyula leplezte le az emléksziklát, azon a hegyközcsatári katonák neve mellett a fejedelem jelmondata és a száműzetésbe készültekor az itthon maradóknak megfogalmazott üzenete is olvasható.
Gellért Gyula áldásmondása után koszorúztak, majd a Pusztai Farkasok íjászai id. Bokor Zoltán vezetésével ismertetővel egybekötött bemutatót tartottak honfoglalás kori íjakkal. A hagyományőrző elmondása szerint ezek az íjak a régi idők leghatékonyabb fegyverei voltak.
Közben lent a völgyben már készültek a „harcosok”, és rövidesen látványos csataimitációban gyönyörködhettek a jelenlevők. Előbb a toborzók végighordozták a „véres” kardot, ekként híva hadba a vitézeket. Ropogtak a fegyverek, füstfelhőben küzdöttek a csata résztvevői, harci kiáltások röppentek a völgyből. A végkifejlet felől senkinek sem lehetett kétsége: II. Rákóczi György erdélyi fejedelem katonái fölényes győzelmet arattak, ahogyan 1658. július 6‑án a valóságban is megtörtént a pálülési szorosban, Arad és Lippa között, a Maros partján.
Mire visszaértek a résztvevők, a református ifjúsági ház udvarán már üstökben rotyogott a babgulyás, megterített asztalokkal várták a vendégeket. Közben György Csáki Sándor szőlősgazda a térség borairól tartott ismertetőt. A borkóstolóval egybekötött okítás során megismerhettük a modern borkészítés és ‑tárolás alapvető szakmai fogásait, illetve az ágazatban rejlő kereskedelmi lehetőségeket. A borok bemutatásakor Meleg Vilmos színművész az alkalomhoz illő versösszeállítással srófolta feljebb az amúgy is emelkedett hangulatot.
D. Mészáros Elek
Nyitókép: Emléksziklát állítottak a csatári kuruc hősök tiszteletére
(Megjelent a Várad 2021/10. számában)
