Emlékek kincsestára Varga Vilmos búcsúztatóján
Varga Vilmos színész, rendező, a nagyváradi Kiss Stúdió Színház egyik alapítója július 9-én hunyt el Budapesten rövid, súlyos betegség után. A sokak által szeretett művésztől július 26-án vettek végső búcsút családtagjai, barátai, tisztelői, a nézők, akik jó néhány alakítását föleleveníthették gondolatban.
A búcsúztató délelőtt fél tizenegykor kezdődött a nagyváradi Szigligeti Színházban. A virágok, koszorúk által körülölelt urna mellett folyamatosan felváltva strázsált mindvégig két-két színészkolléga, a Szigligeti Társulat tagjai párpercenként váltották egymást, miközben halkan szólt Mozart Rekviemje. Az emberek egyre-másra érkeztek, hogy leróják kegyeletüket, volt, aki virágot vagy koszorút is hozott magával a ravatalhoz.Varga Vilmosról, az erdélyi magyar színjátszás kiemelkedő alakjáról Hajdu Géza színművész emlékezett meg a teátrumban. Mint mondta, Varga Vilmos 59 évig szolgálta odaadón Tháliát és a közönséget. Gazdag életpálya az övé – lett légyen szó színházi előadásokról, pódiumjátékokról, rendezésekről. A színpad számára szószék volt. A színművészeti befejezése után Marosvásárhelyről Temesvárra került. Már pályája elején nagy szerepek vártak rá a Béga-parti városban. A váradi színházhoz ’68-ban szerződött, ide már kiforrott színészként érkezett. Itt csúcsosodott ki pályája. Gyönyörű szerepekben láthatta a nagyérdemű, s emellett nagyszerű stúdióelőadások sokaságában. Hajdu Géza megemlítette: két remek főszerepet köszönhetett a rendező Varga Vilmosnak: Ványa bácsit és Fügedes Károlyt a Vidám siratóban. Varga Vilmos hitvesével, Kiss Törék Ildikó színművésznővel 1994-ben létrehozta a Kiss Stúdió Színházat, Erdély s a Partium egyetlen, folyamatosan működő magyar nyelvű magánszínházát. Mint elhangzott, nagyformátumú színész volt, és emberként is az volt. Jellegzetes figurája volt ő Váradnak. „Hamvai mellett rendezgetjük emlékeink kincsestárát” – fogalmazott Hajdu Géza. A színházi búcsúztató egy hangfelvétel bejátszásával fejeződött be: Varga Vilmos a Köszönöm, köszönöm, köszönöm című Ady-verset mondta el. Úgy, ahogyan csak ő tudott Adyt előadni. Szép és megható mozzanat volt.
Az egyházi szertartás délben kezdődött a Rulikowski temetőben, a Steinberger kápolnánál. Először Veres Kovács Attila nagyvárad-olaszi református parókus lelkipásztor prédikált. A tiszteletes összefoglalta dióhéjban Varga Vilmos életútját, művészi pályáját. Megfogalmazása szerint a színpadon egy színész sokszor meghal, sokszor el kell játszani azt, hogy meghal a jellem, amelyet felölt. Megannyi szerep formálja a a színész lelkét. Valahogy így formálódott Varga Vilmos „lelki arca” is. És formálta ő is a szerepeket. Vargavilis lett Ady, Villon, Wass Albert – és még Lucifer is Az ember tragédiájából. Jelleme átsugárzott ezeken a szerepeken. Miközben oltárok épültek vagy dőltek, a művész megmaradt a maga biztos öntörvényűségében, amely nem ismerte a megalkuvást. Régivágású úriember volt, akinek sokat számított egy beszélgetés feketekávé mellett valamelyik régi váradi kávéházban. Szülőfalujában, Hegyközkovácsiban kántortanító édesapja nem csak énekekre tanította. Feltarisznyázta sok minden mással is. A toronyaljból hozta harmóniáját, túlélési képességét, emberségét. Életét végigkísérte Madách Imre üzenete, Az ember tragédiájának zárósorai, s Varga Vilmos szót fogadott Madáchnak (mint ahogy ezt egyik könyvében szépen meg is írta). Azok tudnak tüzet gyújtani másokban, akikben ég a tűz. A Kiss Stúdió Színház huszonkét esztendeje alatt történtek is önmagukért beszélnek. Varga Vilmos játéka mögött a néző észlelhette a gyötrődést is. Orfeuszként újra és újra alászállt, hogy felhozza a változtathatóság esélyét a közönségnek. A hit átsegít a kereszthordozás stációin, azon, hogy túllássunk a „bomló porsátoron”.
Forró László hegyközkovácsi református lelkész, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökhelyettese a kovácsi gyülekezet nevében szólott az egybegyűltekhez. Varga Vilmos ragaszkodott Hegyközkovácsihoz, akárcsak minden ott lakó vagy onnan elszármazott ember. A művésznek a falucskához fűződő emlékei elevenedtek föl a „jó nekünk itt lenni” igerész jegyében (Lukács evangéliuma). A malomkő megérintése az iskolaudvaron; úrvacsoravételek; Az ember tragédiájának eljátszása a református templomban – íme, néhány emlékkép.
Meleg Vilmos színművész beszédében meghatottan mondta: Varga Vilmoson nem fogott az idő, nem hagyott rajta nyomot az idő múlása. Körüllengte őt valamiféle sajátos derű, ami kortalanná tette. S jó néhány közös munka lett volna még, e terveket nélküle igencsak nehéz lesz valóra váltani. Meleg Vilmos Az Értől az Óceánig című Ady-verssel búcsúzott barátjától, pályatársától.
A szertartás és a megemlékezések után a gyászolók a kopjafás sírhelyhez vonultak, ahol örök nyugalomra helyezték Varga Vilmos hamvait.