2012. július 12 | Szilágyi András | Irodalom

Elvesztés távlata

mindig
szomjasan festettem
festéknek mondott
tenger
színekben
így bennem a lét
immár semmiben
csupán időt  kapott
szenvedély lehettem

féltő szemeid magamban
felhőkön túl fénypora
mint az örvénylő szél
elvesztés távlata

a vásznon téged egy emlékező rajzol
derengő színeiben már nem lesz őrjárat
immár az ábrándozó derű gondja
éljetek a festészetben
s nevezzük transzcendensnek
valami felsőbb mondja