2017. január 1 | Molnár Dávid | Irodalom

Beszéljünk!

E tág csönd annyira bánt.
Beszéljünk! Ha egymáshoz nem tudunk,
magunkban legalább.
Nevezzük a kuszaságot rendnek,
látásnak, hogy a dolgok homályba vesznek.
Ami hiányzik, hívjuk szeretetnek.