IV. ének
Miközben málét szórsz a fortyogó vízbe s gondosan kavargatod
a sárga sutyorgást, matematikailag szinte elképzelhetetlen,
hogy az agyadban lakozó emberkének ne jusson eszébe legalább
egy az itt következőkből:
i) „Főtlen puliszkának” neveztek, kicsúszott minden a kezemből
mint egy plöttyedt forró masszából. Elsősorban anyám hívott
így. Égette nyelőcsövemet a szégyen akár a forró lötty,
akkor még nem tudtam, hogy ezt
pedagógiának és szeretetnek hívják.
ii) Mert erre tanít Lao-ce: amikor kitartóan kavargatod
a puliszkát, a puliszka is kitartóan megkavar mindent benned.
iii) Főtlen puliszka az, aki ebbe a főtlen puliszkába ejtett,
melyben minden nyers és forró.
iv) Az agy folyékony forró málé-gránát.
Nem mintha a szív más lenne.
v) És nem mintha a megdermedt és kihűlt málé
enyhítené a fájdalmat
vi) És ha ez lenne a pokol, hogy folyton kavargassak egy soha-össze-nem-álló
puliszkát – és ezerévente szórjak egy málészemet
abba a vízbe, melyben én fortyogok –, míg
megfövök – ha ez az én poklom, hát rendben, de legalább
legyen itt, a manzárdszobában Cami és Sebi mellett.
vii) Basszus, ez baromira forró.
viii) S ha ez a mennyország, hogy kavarjam ezt a puliszkát –
melyben nem én fortyogok, hát rendben,
de ez is itt történjen, ebben a kis manzárdban – egyébként
ott is fortyoghatnék, teljesen mindegy lenne.
ix) Ha csomósra sikerül a puliszka, Istenem, akkor pokolra jutok.
Ez legyen a jel. S ha nem, akkor fordítva.
x) Igazából csak akkor, ha több mint öt csomó lesz. S ha főtlen marad a puliszka.
xi) Ámen. Sajnos lágyra sikerült.
fordította: Mihók Tamás