Kulturális folyóirat és portál

sarik-peter-01-scaled

2022. május 16 | Tóth Hajnal | Kultúra

Bartók varázsló volt – A Sárik Péter Trió újból Váradon

X Bartók című lemezét mutatja be a Sárik Péter Trió nyári turnéja keretében a Partiumban és Erdélyben. A körút első állomása Nagyvárad lesz: június 1-jén, szerdán 20 órától a Moszkva Kávézóban játszik a Sárik Péter Trió, azaz: Sárik Péter – zongora; Fonay Tibor – bőgő; Gálfi Attila – dob. A világszerte ismert jazz-zongorista, zeneszerző, Sárik Péter tevékenységéről, különleges és izgalmas zenei projektjeiről nem először írok a Várad folyóiratban. Zenéje, koncertjei sokakat vonzanak, kedvességgel, közvetlenséggel, eleganciával társuló művészete miatt bizonyára jó néhány zenerajongó örvend a fellépésnek, újra és újra visszavárják Sárik Pétert és zenésztársait. Ezúttal Bartókról és jazzről, idő- és térbeli vándorlásokról beszélgettünk. És persze a júniusi koncertprogramról.

– Előbb az X Beethoven, majd az X Bartók című albumot hoztátok létre. Tavaly A kékszakállú herceg vára című Bartók-operának új, jazzes formába öntött változata is elkészült. Az X Bartók anyagát most végre sikerül mindenfelé bemutatni, a Partiumba és Erdélybe is elhozni. Mi szükséges ahhoz, hogy egy klasszikus zeneművet jazzesíteni, jazzel ötvözni lehessen?

– Legelőször is bátorság. Hozzányúlni ikonok életművéhez, módosítani, megváltoztatni az általuk leírtakat óriási felelősség, hisz nem véletlenül maradt fenn a nevük és a művészetük évszázadokon keresztül. Ők valóban zsenik voltak, és joggal vetődhet fel a kérdés: honnan veszi valaki a bátorságot, hogy ebbe belepiszkál. Épp ezért a bátorság után rögtön a tisztelet és az alázat következik, csak a legkomolyabb odafigyeléssel és tiszta szándékkal szabad a klasszikusokhoz nyúlni. Ez a szándék pedig az, hogy az eredetitől eltérően játszva, az évszázadokkal ezelőtt még a klasszikus zenében is természetesen jelenlévő improvizációt visszahozva új, akkor nem létező hangszereket felhasználva úgy szólaltassuk meg a darabokat, hogy az azoknak is érdekes legyen, akik amúgy nem járnak klasszikus zenei koncertekre, vagy egyáltalán nem hallgatnak ilyen muzsikát. Nemhogy Bartókot, de semmilyet sem.

– Mi vonzott leginkább Bartók Béla világához?

– Bartók zenéje tiszta jazz. A mi műfajunk rengeteget merített Bartók művészetéből, így egy jazz-zenésznek nagyon ismerős, nagyon szerethető ez a hangzásvilág. Ráadásul Bartók a miénk, a zenéje a mi népzenénkből táplálkozik, Budapesten és Erdélyben is a nyomában járunk, még ha sokszor nagyon nehéz is a muzsikája, mégis ő áll az összes zeneszerző közül legközelebb hozzánk.

– Milyen szempontok szerint választottad ki a jazzesítendő Bartók-darabokat?

– Ahogy már említettem, óriási felelősség mesterművekbe „belepiszkálni”, ezért a legfontosabb szempont, hogy csak olyan darabokat dolgozunk fel, amihez hozzá tudunk adni valami pluszt, valami olyat, ami a mai fül számára befogadhatóbbá, ismerősebbé teszi. Vagy még érdekesebbé, dinamikusabbá azáltal, hogy egy dob és egy jazz-bőgő bekerül a képbe. Szóval ha egy darab nem adja meg magát hamar, akkor nem erőszakoljuk meg, elengedjük. Persze az is igaz, hogy négy év tapasztalattal (2018-ban jelent meg a Sárik Péter Trió Bartók-lemeze) sokkal bátrabban nyúlok a művekhez, a következő Bartók-anyagnál biztosan merészebb, formabontóbb feldolgozások lesznek, mint az első CD-n.

– Mi a következő projekt? Lesz-e más klasszikus zeneszerző, akinek jazzesíteni óhajtod néhány kompozícióját?

– Maradunk Bartóknál, így, a Kékszakállú herceg-operafeldolgozással együtt már a harmadik Bartók-lemezünk lesz meg hamarosan.

– Hosszú idő után végre újból felléptek Nagyváradon is, sőt ez lesz a turné első állomása. Milyen koncertanyagra számítson a közönség?

– Bartók esetében talán fura ezt hallani, de lazára, kötetlenre, vagányra. Pont olyanra, mint egy igazi, vérbeli jazz-koncerten: nem művészkedős, hanem inkább együtt-tapsolós, bekiabálós, sírós-nevetős, katartikus közös élményre. Négy év alatt rengeteg helyen játszottuk ezt az anyagot, Magyarországon, Nyugat-Euróbában és Ázsiában is. Mindenhol elragadta a hallgatókat ez a zene, a finn közönség például teljesen kifordult önmagából, úgy tomboltak, hogy rá sem lehetett ismerni az amúgy csendes, visszafogott, halk emberekre. Mindig bebizonyosodik, hogy Bartók nagy varázsló volt.

– Jó néhányszor turnéztatok már a Partiumban és Erdélyben. Milyen emlékek fűznek ide? Mi volt a legszebb, esetleg legmulatságosabb történet, amit elmesélnél olvasóinknak?

– Az egyik legviccesebb történet a Moszkva Kávézóhoz és Adélkához (Dénes Adél, a Moszkva egykori koncertszervezője) kötődik. Pély Barnával turnéztunk Erdélyben, Partiumban, és a váradi koncert előtt Adélka a tudtunkon kívül elhíresztelte, illetve ha jól tudom, konkrétan kiírta a Facebookra, hogy Barnival mindketten a vörös ruhás hölgyekkel „szimpatizálunk”. De mondom, mi erről nem tudtunk, meg nem is így van, ezért semmit nem vettünk észre abból, hogy szinte piroslott a terem. Így aztán csalódott hölgyek tömege távozott aznap este a koncertről, hisz semmi reakció nem érkezett a részünkről. Amikor ezt megtudtuk, meg is dorgáltuk Adélkát: szólhatott volna az elején, hogy megnézzük kik a legpirosabbak… Majd’ 20 éve minden esztendőben koncertezünk vagy turnézunk Partiumban, Erdélyben, illetve Románia minden részében, így már egy könyvet is kitenne a rengeteg történet, ami megesett velünk, lehet, egyszer meg is írom.

– Ha időutazást tehetnél a múltba, mely korba mennél vissza, és hol játszanál leginkább? Továbbá: ha ide lehetne varázsolni valakit a múltból, melyik zeneszerzővel, muzsikussal találkoznál, illetve alkotnál közösen?

– A mai korban tökéletesen érzem magam előadóként. Mint zenész nem mennék vissza sehová. A közös alkotásba bele sem merek gondolni, a nagy mesterek cipőfűzőjét sem köthetném meg. Ami mindig is izgatott: láthatatlanul utazgatni az időben! Vasárnaponként elmennék Lipcsébe a Tamás-templomba Bachot hallgatni, New Yorkba Charlie Parkert, Miles Davist, Ella Fitzgeraldot, ülnék Bartók mellett népdalgyűjtés közben, meg akkor is, amikor a Kékszakállút írja, ott lennék Beethoven  9. szimfóniájának ősbemutatóján és a pesti éjszakában Cziffrát hallgatva. Végtelen a sor, és akkor még csak a zenészekről beszéltem…

– Térjünk vissza a valóságba. Az erdélyi körút befejezése után milyen feladatok várnak a Sárik Péter Trióra?  Koncertkörutak másfelé, netán stúdiómunka? Zsúfolt lesz a nyaratok zenei szempontból?

– Igen, hála az égnek rengeteg koncertünk lesz a nyáron, több, mint a rekordnak számító 2019-es évben. Többször visszatérünk Erdélybe is, fellépünk a Csíki Jazzen és az Egyfeszten is. Várjuk a Trió 15. születésnapi koncertjét, ami fantasztikus vendégek közreműködésével szeptember 8-án lesz Budapesten. Fellépünk majd Hollandiában, továbbá úgy néz ki, New Yorkban is. Aztán három új CD is készül majd: egy új Bartók, a következő Jazzkívánságműsor magyarul Falusi Mariannal, valamint egy saját szerzeményeket tartalmazó lemez is. Szóval lesz muníciónk a 2023-as évre is, biztos vagyok benne, hogy akkor is szervezünk majd egy nagy turnét hozzátok.

– Köszönöm szépen a beszélgetést.

A Sárik Péter Trió Magyarország egyik legnépszerűbb és legmeghatározóbb jazz-zenekara. Sikerük egyik záloga, hogy mindhárman nagyon nyitott, sokoldalú muzsikusok, így a közönség sokkal szélesebb rétegét szólítják meg, mint a jazz-zenekarok többsége. Az együttes koncertjeinek hangulata sokszor inkább pop- vagy rockkoncerthez hasonlatos, még akkor is, amikor a Zeneakadémián vagy a legrangosabb koncerttermekben játszanak. A zenekar közvetlenségével, energiájával sok új rajongót hoz a jazznek. Saját szerzeményeik mellett bátran kalandoznak a műfajok között: négy feldolgozás CD-t is készítettek a közönségük által kért dalokból, és gyakran játszanak klasszikus zenei átiratokat. A Bartók Béla szerzeményeinek jazz-feldolgozásait tartalmazó lemezük 2020-ban Fonogram-díjat kapott, mint Az év magyarországi jazz albuma. A programot Budapesten a Zeneakadémia nagytermében teltház előtt mutatták be, és az elmúlt években nagysikerű koncerteket adtak Európában és Ázsiában is.

A júniusi turné állomásai: Június 1. – Nagyvárad; június 2. – Marosvásárhely; június 3. – Székelyudvarhely; június 5. – Csíkszereda; június 7. – Pürkerec; június 8. – Kézdivásárhely; június 9. – Sepsiszentgyörgy; június 1o. – Câmpina; június 11. – Brassó; június 12. – Déva; június 14. – Nagykároly; június 15. – Szatmárnémeti

Itt található egy kis ízelítő a zenéből:

https://www.youtube.com/watch?v=bd3cIAWC39o

 

 

 

 

 

 

 

Copyright © 2022 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu