Kulturális folyóirat és portál

VAR szept 12_14_az alkotas 1

2021. október 28 | Tóth Hajnal | Kultúra

Az alkotás örömmel jutalmaz

Az idén ünnepli hetvenedik születésnapját és munkásságának ötvenedik évfordulóját a nagyváradi Tóth István fotóművész (AFIAP), az Euro Foto Art Nemzetközi Egyesület elnöke. Augusztus 9‑én egynapos kiállítással ünnepelt a Kossuth utcai neológ zsinagógában. Másnap, augusztus 10‑én a várban lévő Euro Foto Art Galériában (amely FIAP-kiállítóközpontként is működik) nyílt hetven fekete-fehér fotográfiából összeállított jubileumi tárlata Tetten ért pillanatok címmel, a szintén várbeli Vilidár István Galériában pedig portré‑ és eseményképeket lehetett megtekinteni. A jubileum apropóján beszélgettünk az augusztus 8‑án hetvenedik életévét betöltött Tóth Istvánnal.

– Mi, illetve ki szerettette meg Önnel leginkább a fotográfiát?

– Még gyermekként kezdtem érdeklődni a fotózás iránt, főként amikor a sarkadi rokonok látogatást tettek szülőfalumban, Tóti községben. Az egyik vendég Pajtás fényképezőgéppel fotózott. Sokat töprengtem: hogyan juthat be a fény a gép sötétkamrájába, hogyan rögzül a bejutott fény a filmre, illetve miként is lesz a láthatatlan képből látható kép? Miután hazautaztak a rokonok, szépen megkértem a szüleimet, vásároljanak nekem is fényképezőgépet. Édesapám Nagyváradon vette meg a sokkal jobb teljesítményű Beirette típusú gépet. Első osztályos lehettem, amikor megkaptam a saját új, keletnémet gyártmányú fényképezőgépemet.

– Emlékszik‑e az ön által készített első fényképre?

– Igen, az első képet Tótiban készítettem teljesen ösztönösen. Tavasszal történt, amikor már virágoztak a frissen felásott kertben a fehér mésszel körbefestett gyümölcsfák. Nagyon szépnek találtam ezt a helyet az első fénykép elkészítéséhez.

– Mikor elégedett a fotográfiáival?

– Amikor eleget teszek az általam megfogalmazott művészi szempontoknak. Az ötvenéves tapasztalataim alapján összeállítottam és elő is terjesztettem egy javaslatsort az UNESCO által elismert Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség (FIAP) elnökének, a művészfotózás afféle keretmeghatározását. Nemegyszer megfogalmaztam már annak fontosságát, hogy például zsűrizéskor is fontos volna egy ilyen alapmeghatározás, néhány fő ismérv.

– Mi ad sikerélményt?

– Az, ha a tervezett rendezvény vagy projekt az elképzelésnek megfelelően vagy annál jobban valósul meg.

– Milyen a jó fényképész?

– Jó fényképész az, aki technikailag szép fotográfiákat készít. Persze más a helyzet a fotóművészek esetében, nekik a technika mellett sok mindennek kell eleget tenniük.

– A pályafutása során elért eredményei közül melyeknek örvend leginkább?

– Kettőnek is. Az első a 31 éve alapított Euro Foto Art Galéria, ezt a Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség egyik kiállítási központjának nyilvánították. A világon ez a 17. ilyen létesítmény, Romániában pedig ez az egyetlen ilyen központ. A második a várpalotai Kárpát-medence Intézettel közösen megszervezett online technikai és fotóművészeti tanfolyam. Szerte a Kárpát-medencéből 101 fotográfiát kedvelő ember végezte el, és a végzősökből alakult meg a Kárpát-medencei Magyar Fotográfiai Egyesület. Az ünnepség augusztus 20‑án volt a királyszállási Nagy-Magyarország Parkban.

– Mi jelentette a legerősebb kudarcot az elmúlt ötven év során?

– Az, hogy egyes fotótanfolyamok végzősei rövid időn belül nagy fotóművészeknek gondolták magukat, és megharagudtak, amikor őszintén elmondtam a véleményemet az alkotásaikról. Ehhez tartozik az is, hogy sokan elfelejtették: nekem köszönhetik a tanfolyamok elvégzését, és hogy közülük többen is elismert fotóművészek lettek.

– Melyek voltak a kedvenc fotós körútjai, mit jelentettek önnek ezek az utazások?

– A kínai kószálások meglehetősen lényegesek voltak nekem, továbbá nagyon szerettem a kárpátaljai utazásokat is. Kikapcsolódáson és ismerkedésen kívül kiváló és nyugodt alkotási lehetőséget nyújtott minden út.

– Miként summázná ezt az ötven esztendőt a fotográfusi pályán?

– Rengeteg elégtételt és jót hozott nekem az eltelt időszak. Bejártam Európa számos országát, illetve Ázsia több országába is ellátogattam. Kilencszer jutottam el Kínába, két hétig fotózhattam a festői Tibetben, háromszor Japánban (Kiotó, Tokió, Hirosima és Jokohama), illetve egy alkalommal Dél-Koreában.

– Milyen koncepció alapján állította össze a születésnapi kiállítását?

– A fényképeket ciklusok szerint mutattam be, illetve a fotográfia fejlődési formái szerint. Jónak tartom egyebek mellett azt, hogy sikerült a fotográfia három szakaszában is alkotnom. Analóg fotográfiával kezdtem, digitálissal folytattam, és okostelefonnal is nagyon szeretek fényképezni.

– Mi az, amit még további tervei közül okvetlenül és mihamarabb meg szeretne valósítani?

– Még ebben az évben be akarom fejezni az egyéni honlapomat. Ugyancsak rövid időn belül meg szeretném jelentetni az önéletrajzi könyvemet, amelyet nem sikerült a jubileumi rendezvényre befejezni, illetve a Körösvidéki Múzeum keretében megalapítani egy nemzetközi művészfotó-archívumot.

– Mit tart lényegesnek az életben?

– Az örömöt tartom a leglényegesebbnek, illetve azt, amit Kínában az első utam során észrevettem, megtapasztaltam: pozitív hozzáállással látni a világot. Szintúgy fontosnak tartom a családi harmóniát és a művészi kreativitást. Az alkotás nemesít, és temérdek örömmel jutalmazza meg az alkotót.

Nyitóképen: Díszoklevéllel jutalmazta a jubiláló Tóth Istvánt a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetségének elnöke, Horváth Imre. Fotó: Varga Bernadett

Galériabeli fotók: Emlékek (1968); Szczecin (Lengyelország; analóg fotó, 1995);A Tibeti eposz sorozatból (analóg fotók, 2005);  Egy temető halála (analóg fotók, 2009); A Zhuhai sorozatból (Kína, 2014); Jokohama sorozat (2018). A fotók a jubileumi gyűjteményes kiállítás anyagából valók; Tóth István az Euro Foto Art Galériában, 2010‑es felvétel

Tóth István 1951. augusztus 8‑án született a Bihar megyei Tótiban. A fotográfiával már gyermekként, 1964 táján kezdett ismerkedni. Autodidakta módon képezte magát. Harc az idővel című alkotásával 1973-ban debütált a FIAP védnökségével rendezett Románia Nemzetközi Szalonján, a bukaresti Dalles Teremben. Fél évszázados pályafutása során több száz művészfotót készített, műveit számos országos és nemzetközi szalon anyagába válogatták be, díjazták, és ismerték el érmekkel. 1973-ban tagja lett a Romániai Fotóművészek Egyesületének. 1978 óta a Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség tagja. 1978-ban megválasztották a nagyszebeni székhelyű Romániai Fotóklubok Társaságának titkárává. 85 egyéni tárlata volt itthon és külföldön, emellett 57 jelentősebb csoportos kiállításon is részt vett alkotásaival. Meghívott zsűritagja volt 53 országos és nemzetközi versenynek; 14 fotóklub és ‑egyesület tiszteletbeli tagjává, illetve tanácsadójává választották; 109 szakmai úton vett részt szerte a nagyvilágban; 70 országos és nemzetközi fotószalon, 37 nemzetközi fotográfiai fesztivál szervezője. 2001-ben egyik alapító tagja lett a Magyar Fotóművészek Világszövetségének. 2016-ban hozta létre a Nagyváradi Városi Múzeum keretében a Ștefan Tóth István Technikai és Fotóművészeti Gyűjteményt, Románia első fotómúzeumát, ennek adományozta a 20 000 euró leltári értékű kiállítási tárgyai zömét. 2019-ben lett a nagyváradi FIAP Kiállítási Központ igazgatója.

(Megjelent a Várad 2021/9. számában)

Copyright © 2021 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu