2012. október 15 | Karácsonyi Zsolt | Irodalom

Kinti levél

Ez a valóság. Pedig jobb odakint,

a sivatagot izzasztó hidegben,

elindulnak a túli ritmusok

a földi szinthez szokott idegekben.

És vágtatunk,

százan, tán ezren is,

elmozdítjuk az ázott földgolyót,

hogy más irányba forogjon ezentúl

és tündökletes kedvencünk, a Hold,

pártoljon át végre a Jupiterhez,

ne pörögjön fejünk felett magánya,

mozdítsa testét

újszerű

dimenzióink ritmusára.

A képzelet az emlékekből él.

A jövőt írja le a képzelet.

A sivatagban összegyűl a hó,

hogy mégse fázz: ezt nyújtom át neked.