2013. február 7 | Novák Éva | Irodalom

Jut majd neked

Jut majd neked egy friss tetem,
hulla, holttest, halott,
csont-bőr-hús, lélektelen,
finom porrá hamvasztathatod.
Jut majd neked a tágas ég,
hegyekről lekúszó, vastag ködök,
a végre könnyen átjárható határ
élők és holtak között.
Kikaphatod a jussodat,
hasznavehetetlen lomok,
ólomsúlyú karral átölelheted,
majd szenvtelenül kidobhatod.
A csend könnyeztet, mint a füst,
segítene egy jó zene, dúdolod,
egyedül dúdolod,
amit kettesben kellene.