2013. február 7 | Novák Éva | Irodalom

Vég nélküli

Kedvenc fotómon mélységes-mély árkot ugrok át,
mintha a föld megnyílt volna alattam.
A veszély eltúlzott talán, de beláthatatlan,
így akárki látja majd a képet, ahol
a legcsekélyebb kecs nélkül szökellek,
nem tudhatja, hogy a másik partot elértem-e?
Vagy lezuhantam a semmibe.
A történet végét magammal viszem.