Tükörcsókoló
„Este, ágyam fogatán a nyakát átölelve robogtunk.
És mit számított,
hogy reggelre párnává változott át.”
Marsall László: Első szerelem
örök gyerekként anyák nyakán
akik porból nőtt szerelem-
keblű szerelmek itattak
s könnyüktől kacagásuktól ázott
minden csiklandó éjszaka
nem kamaszodtunk fel
mert a költő ritkán
most dobáljuk egymást
cihával tollai szállnak
pihéket keresünk ma is
ahol sejtjük hogy várják
fürge sejtjeinket
elkapjuk vagy pattintjuk mint
a labdát átléptük bár
a vonalat visszanyúlunk
a háló felett
fütyül ránk az égi bíró
s úgy teszünk
megadta volna a pontot
s a labda felrepül lányok teste
nem eshet a talajra ölünkbe hull
örök gyerekként anyák nyakán
akár minket szültek mi tettük-e anyává
a költő csak elszáll a szó
a száján elhal lehelet
a szó kamaszodik mutál
a költõ örök gyerek
bizsergõ vére párnák
mellére alvad
tücskök adják elõ a csendet
tükrözõdik az égharang