Továbbra is a zene szolgálatában
Beszélgetés dr. Marcu Ágnes egyetemi professzorral, a Nagyváradi Egyetem Művészeti Karának dékánjával
A klasszikus muzsika hivatásos művelőjét kérem fel, ismertesse az olvasóközönséggel gordonkaművészi pályája főbb állomásait.
A Gheorghe Dima Zeneakadémián elvégzett tanulmányaim után a tanári pályámat a nagyváradi művészeti líceumban kamarazene-oktatással kezdtem el, majd 1978-tól gordonkatanárként folytattam ugyanott. Ezzel párhuzamosan a filharmóniában is jó pár évig játszottam. 1993-ban Lászlóné Ilse Herbert tanárnő irányításával megszereztem az első fokozatú tanári minősítésemet. Miután 1995-ben megalakult a Nagyváradi Egyetemen a Zenei Tanszék, felkértek, hogy gordonkát, illetve kamarazenét oktassak. Így kezdődött el a felsőoktatási pályám, először lektor, majd 2005-ben egyetemi professzor lettem. 2000-től tanszékvezető, 2005-től pedig a kar dékánja voltam. 2011-ben, amikor a Zenei Kart összevonták a Képzőművészeti Karral, az újonnan létrejött Művészeti Kar dékánjává választottak meg. Hozzáfűzném, hogy 2004-ben egy világhírű zeneszerző, dr. Terényi Ede professzor irányításával a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián a zenetudományok doktorává avattak. A dolgozatom a Varadinum vonósnégyes repertoárjáról szól, kiemelve Bihari Sándor zeneszerző munkásságát. Az évek során több szakkönyvem, illetve több száz szakdolgozatom jelent meg. 2007-ben a Magyar Tudományos Akadémia, elismerve tevékenységemet, felvett tagjai közé, és Vizi E. Szilveszter a kézjegyével ellátott diplomával tüntetett ki.
Az idestova 25 évvel ezelőtt létrehozott Varadinum vonósnégyes alapító tagjaként, kérem, emelje ki az emlékezetesebb koncerteket!
Együttesünk 1989. november 15-én alakult meg a néhai Thurzó Sándor zenetörténész, zenetudós kezdeményezésére, akit mindenki a váradi zeneélet mozgatójaként ismert, és aki odaadóan fáradozott a klasszikus zene terjesztésén és művelésén. A másik három alapító tagot is felsorolnám: Tokaji Ágnes – primárius hegedű, Lucian Maliţa – másodhegedű, Thurzó Sándor József – brácsa. Később Lucian Maliţa helyett Costin Éva lépett be, majd a felállás akkor változott újra, amikor egy évvel ezelőtt Tokaji Ágnes elhunyt: Costin Éva – primárius hegedű, Oláh Boglárka – másodhegedűs, alkalomszerűen pedig Ichimné Bozsódi Beáta, volt növendékem, jelenleg a Művészeti Líceum tanára helyettesített a gordonka szólamban. Nehéz lenne még felsorolni is az előadott kompozíciókat, csupán a műsorunkban szereplő ciklusokra hívnám fel a kedves olvasók figyelmét: Ludwig van Beethoven; Wolfgang Amadeus Mozart, Franz Schubert, Johannes Brahms, Bartók Béla, George Enescu, Antonin Dvorak, Edward Grieg, Giuseppe Verdi, valamint Joseph Haydn szinte valamennyi művét megtanultuk. Előszeretettel tűztük műsorunkra a helyi zeneszerzők műveit is, mint például Michael Haydn, Karl Ditters von Dittersdorf, Wenzel Pichl. Ők a 18. században a Patachich Ádám püspök által működtetett, 32 tagú, európai rangú zenekar karmesterei voltak. Rajtuk kívül a repertoárban helyet kaptak más váradi zeneszerzők munkái is, mint Bihari Sándor, Csire József, Halmos László, Ridzyk Gyöngyi, Dankó János, Adrian Gagiu, Lászlóffy Zsolt. Külön említést érdemel, hogy a Budapesten élő kiváló magyar zeneszerző, Balassa Sándor előadói estjén, a komponista jelenlétében, egyebek mellett előadtuk a Karácsonyi párbeszéd című, hegedűre és gordonkára írt művét, amelyet nekünk ajánlott. A koncert után az együttes meghívást kapott a szerzőtől, hogy több új szerzeményét is lemezre vegyük, s ez 2012-ben meg is történt. Más népek zenéjét is bemutattuk a nagyváradi közönségnek. Megemlíteném a brazil zeneesteket, amelyek kottaanyagát Thurzó Sándor József brácsaművészünk hozta egyenesen Brazíliából.
Mint tanszékvezető és dékán nem említene meg pár diákot, akikkel szívesen büszkélkedik?
Szívesen. Csak párat említenék, akik a filharmónia zenekarában játszanak: a hegedűsök közül Costin Éva, Timár Tímea, Oláh Boglárka, a brácsás Abos Győző, Suciu Attila, Cosmin Bunea, a gordonkás Cocora Bogdan, a nagybőgős Nagy Attila, Veres Ciprian, a fuvolás Ciszér Viola, Török Apollónia, Nagy Tímea, a trombitás Titus Tonea, Marius Grecu, utóbbi az egyetemünkön is tanít. Sokan tanárként tevékenykednek a Művészeti Líceumban: Ariadna és Georgiana Mircescu, Szabó Mercédesz, Sebastian Hercuţ, Ancuţa Pop, Anamaria Bulzan, Antoanela Isaiu, Izabela Sărac, Szabó Attila. Az egyetemen is vannak olyan kollégáim, akik nálunk végeztek: Horhat-Venţel Valentina, Thurzó Zoltán, Székely István, Florin Mariş és Cătălin Scurt. Az énekesek közül megemlíteném Molnár Leventét, aki a Bécsi Operaház tagja, Kutasi Judit és Kele Brigitta Németországban énekelnek, Szabó Annamária és Posta Emil Debrecenben, Várvári Gabriella Temesváron, Florin Astefanoaie a Kolozsvári Operában, Marius Boloş pedig Bukarestben, és ez a felsorolás még hosszan tarthatna. Azt is szívesen hangoztatom, hogy a filharmónia kórusa, néhány kivétellel, szintén a mi egyetemünkön tanult. A mostani tanítványaink közül kiemelném Bede Róbert tenoristát.
A gazdag repertoár előkészítésében jelentős szerepe volt a házi gyakorlásnak…
Mind a barokk, mind a klasszikus, a romantikus, valamint a modern zeneszerzők alkotásait példásan, kulturáltan, választékosan, hitelesen és stílushűen kellett megmintáznunk. A mesterkéltnek tetsző hangzásokkal szemben többre becsültük az első ráérzés, a rátalálás, a lényegre törő előadásmód kiváltságát. A célunk az volt, hogy általunk a klasszikus muzsika közel kerüljön a hallgatósághoz. Gondolok itt például a Beethoven-ciklus monumentalitására, vállalni kellett a többször házat megtöltő közönség azonosulását, érzelmi, lelki kötöttségét, megteremteni egyben a komoly muzsika atmoszféráját. Említeném Albinoni Adagiójának kifejező dallamíveit, Joseph Haydn opus 51., Jézus utolsó hét szava a kereszten című művének áhítatkeltő muzsikáját, Mozart Kis éji zenéjének hangulatébresztő mivoltát, Puccini Crisantemi vonósnégyesének romantikus sugallatát, vagy Pergolesi Stabat Materének fájdalmat sugárzó melódiáit.
Meggyőződésem, hogy a jövő tekintetében is vannak ígéretes elképzelései.
Kodály Zoltánnal vallom: „A zene lelki táplálék, és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele, lelki vérszegénységben él és hal. Teljes lelki élet zene nélkül nincs.” Hiszem, hogy a zene mindenkié, de a hozzá vezető utat egyengetni kell. Fiatalokat és időseket egyaránt rá kell vezetni a muzsika nyújtotta szépségeszményre, a harmóniát hirdető muzsika szeretetére, „hiszen a zene magasabb rendű megnyilatkozás, mint minden bölcsesség és filozófia” (Beethoven). Mindezek alapján továbbra is a zene szolgálatában és terjesztéséért fogok élni mint zenész és mint tanár. Még hozzátennék egy személyes megjegyzést, azt, hogy a család nagyon fontos számomra. Mind az öt unokám különlegesen tehetséges a művészetek, de főleg a zene terén, és ez nagy örömömre szolgál.