2013. június 5 | Keszthelyi György | Irodalom

Teremtés

Kezdetben csend volt. Elképzelhetetlen
akár egy hollóraj a tenger felett
vagy galambok fészke a fán.
Tapinthatatlan álom lehetett
vagy időtlenségek profán
antikrisztusi partja.
Már esteledett.

Kezdetben úgy tűnt, egészen meztelen,
szegény, vérfoltos lélek – teste
megrongált kőszobor. A magány
szolgálójaként felnevelte
egyszülött fiát egy almafán
galambok, fecskék között.
A kígyó az égen körözött,
csodálta magát egy görbe tükörben.
Fohászkodott is talán.

   2012. szeptember 3.