Kulturális folyóirat és portál

2013. október 17 | Tatár Edina | Irodalom

tegnap éjjel

nálam jártál,
csak ültél az ágyamon
azt hitted alszom,
pedig én néztelek
s láttam, hogy
megnyaltad az ajkad,
ahogy mindig szoktad
és beletúrsz a hajadba
fogalmad sincs róla,
mennyire szeretem,
ha így teszel aztán,
lassan fogtad meg kezem,
majd hozzám hajoltál
és cigaretta szagú leheleteddel
tüzet gyújtottál
a takaró alatt
a szívemben,
de te még csak nem is sejtetted,
hiszen azt hitted alszom,
pedig én néztelek,
sőt még azt is hallottam,
hogy suttogsz valamit
a fülemhez hajolva
nem tudom pontosan,
de mintha épp szerelmet
vallottál volna,
de nem értettem tisztán
talán féltél, hogy fölébredek,
hiszen azt hitted alszom
pedig én néztelek
és meg akartam mondani,
hogy én is szeretlek
sokkal jobban, mint
ahogy bárki azelőtt
és meg akartam mondani,
hogy feküdj le mellém,
aludjunk együtt és
fogjuk egymás kezét
egész éjszaka, de
te akkor eltűntél,
mert féltél hogy felébredek,
hiszen azt hitted alszom
pedig én néztelek kedves,
végig néztelek

Copyright © 2024 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu