Mintha csak tegnap történt volna
Száz éve annak, hogy globálisan is a fegyvereké lett a főszerep, a világ arcát végérvényesen megváltoztatva 1914 nyarán tört ki az első világháború. Kitörése napjaiban aligha sejthették, hogy negyedszázad múltán még véresebb, még kegyetlenebb folytatása is lesz. Talán azt is kevesen mérték fel a frontok egyik vagy másik oldalán, mundérba vagy diplomata jelmezbe bújva, hogy milyen következményei lesznek, hogyan választják el Európa nemzeteit sok évtizeden át a közéjük diktált új határok. Érdemes belegondolni, hol tartana a két világégés nélkül a kontinens, ezen belül a szerencsével is hadilábon álló Kelet-Közép-Európa gazdasága, kultúrája, társadalmai, egyáltalán a sokszor, sokféleképpen átrajzolt térképek. Nyilván ebben a megközelítésben is értelmetlen a mi lett volna, ha típusú játék, de képzeletünk peremén felbukkanhatnak alternatívák.
A centenáriumon túl ezt a témát időszerűvé teheti, s a mai puskaporos válsághelyzetek kezeléséhez tanulsággal szolgálhat mindaz, ami a kilencszáztízes években történt mifelénk is. Érdekes, talán kellően nem is kutatott téma, hogy száz esztendeje a sajtó, mely mai szóhasználattal élve inkább csak a részlegesen szabad kategóriába lenne ugyan besorolható, miként, mennyi objektivitással viszonyult a háború kitöréséhez. Különösen mai ismereteink birtokában mondhatjuk, hogy többnyire rövidlátóan, rózsaszín szemüvegen át láttatva a történéseket, s kevés kivétellel a kultúra jelesei is beálltak kezdetben a sorba.
Az aggódó keveseket manapság is könnyen tekinti deviánsnak a többség. Bizony nem kevesen ma is az erő használatával próbálnának megoldást találni a rendezetlen ügyekre, sérelmekre, lokálisan és globálisan egyaránt. A kisember pedig gyakran ma sem érti, mi történik körülötte, mit cselekszenek a hatalom birtokosai az ő nevében, mit kristályosít ki benne a tények és manipulációk elegye. Ahogy az az érmelléki fiatalember sem mindig értette, kezében katonaládájával az eseményekkel sodródva, hogy mi folyik körülötte, akinek 1914-ből datált önéletírását e számunkban folytatjuk. Azt a hiteles életregényt, amely a maga perspektívájából ha nem teszi is érthetővé a száz éve történteket, de segít újraélni őket a közember szintjén. S a személyes dráma közel hozza a Monarchia végnapjait, mintha ez az egész szörnyűség valóban csak tegnap történt volna.