Szebbnek, színesebbnek látni a világot
Jóleső érzés belemerülni a Bárány Mária teremtette meseszerű, színpompás, szürreális világba, ahol a halak is repülhetnek, csodás meséket suttog az erdő, az ősrégi malom, a növények, macskák, madarak díszes köntösbe öltöznek. Művészetében ötvözi a naiv festészetet az expresszionizmussal és szürrealizmussal. Színei, figurái, megfestett álom- és ábrándképei, képzelőerejéből elővarázsolt kompozíciói megvidámítják a lelket, és hogyha hagyjuk, elvisznek egy bizarr birodalomba, ahol csudajó barangolni, megfeledkezni a sivár vagy gondteli hétköznapokról. A Monospetriből származó, Párizsban élő művésznőnek, Bárány Máriának 2025 áprilisában a nagyváradi Tibor Ernő Galériában volt kiállítása Színek szimfóniája címmel. Magyarországon több helyütt is kiállított. Az idei esztendő legelején, január 3-án pedig új, A színekbe rejtett történetek című tárlata nyílt meg Váradon.
Egy takaros Bihar megyei faluban, a Margitta melletti Monospetriben látta meg a napvilágot Bárány Mária 1971-ben. Az aradi Vasile Goldiş Nyugati Egyetem Margittára kihelyezett pedagógia-angol szakán végzett 2003-ban. Szülőfalujában egy ideig tanítónőként tevékenykedett. Budapesten tíz évig élt. 2007-ben gondolt egy merészet, és letelepült Franciaországban, ahol időközben a Brevet d’Aptitudeaux Fonctions d’Animateur (BAFA) képzésen is részt vett. A gyermekekkel, akiket oktatott, sokat rajzolt, festett. Autodidaktaként állandóan fejlesztette, képezte saját magát. Voltaképpen az idő tájt kezdett úgymond komolyabban foglalkozni képzőművészettel. Jelenleg Párizs negyedik külvárosi zónájában, Île-de-France-ban él.
Jóformán a semmiből indult, eleinte persze meglehetősen nehéz volt, ám előnyére vált, hogy már elég jól tudott franciául, önszorgalomból és kedvtelésből tanulta meg a nyelvet. Senkinek sem mondunk újat azzal, hogy Párizsban temérdek a látnivaló, fantasztikus és érdekes város, pláne egy művészembernek. Rengeteg inspiráció meríthető a kiállításokból is. Ott aztán nincs megállás, mindig van valami nóvum, különlegesség. Máriát újra és újra lenyűgözi az ottani építészet. Mint mondta, van mit tanulni tőlük. Az ötszáz éves házak sem omlanak össze, sokesztendős gúnyájukban is szemet-lelket gyönyörködtetők. Egyetlen perc unalom sincs Párizsban és a francia vidékeken. Másfelől azt tapasztalta, hogy az emberek hidegebbek, sok a felszínes kapcsolat a mindennapokban. Ezen oknál fogva vásárolt egy házat az egyik kisebb magyarországi településen, oda szeretne majd költözni három-négy év múlva. A háznak hatalmas alagsora van, ott óhajt majd galériát és műhelyt létrehozni.
Első tárlata 2023-ban volt Margittán. Azóta már nyílt kiállítása több magyarországi településen: Gödöllőn, Zalaszentgróton, Uszódon és Budapesten. Jól sikerült Váradon, a Kanonok sori Tibor Ernő Galériában megtartott vernisszázsa, és nagy öröm Máriának, hogy az új esztendőt, 2026-ot kiállítással köszönthette a Léda-házban. A vernisszázson e sorok írója felolvasta a Várad kulturális folyóirat novemberi lapszámában megjelent írását, hiszen a tavalyi ősz utolsó számában Bárány Mária volt lapunk képzőművésze.
Színes, derűs, életteli festményeit több helyütt is kiállítja ezen a tavaszon. E meseszerű világot márciusban bemutatja a Pesti Színház galériájában, áprilisban pedig Sárváron, Egerben és Nagykárolyban, a Károlyi-kastélyban kapnak ízelítőt az érdeklődők Bárány Mária munkásságából. Voltak kisebb kiállításai Franciaországban is, ahol tagja az ottani egyik képzőművészeti egyesületnek.
Nem győz eleget gyönyörködni a franciaországi kastélyokban, palotákban. Több mint négyszáz kastélyt látott már. A festés és az építészet mellett imád utazni, kóborolni, amikor csak lehet. Szereti a kis kirándulásokat és nagy utazásokat. A természet szeretete hangsúlyosan megjelenik alkotásaiban. Remek ihletforrás a természet.
Témái, ötletei legtöbbször csak úgy fölbukkannak hirtelen, spontánul. Sokszor beugrik valami téma éjjel, s ezt hamarjában föl is vázolja. Otthon fest, már csak azért is, mert rengeteg színt használ, s nem hurcolja magával a sok tubust, mindenféle festéket.
„Művészeti szempontból remek város Párizs. Ám a kicsiny falvakra ugyancsak érdemes odafigyelni, mert rengeteg élményt, értéket rejtegetnek. Szeretem a vidéki rendezvények hangulatát. No, meg szíves-örömest járok régiségvásárokba, ahol csakugyan lelhetünk kincseket, kuriózumokat, nemigen találni ott bóvlit.”
Bárány Mária pedagógiai munkájáról is beszélt. A gyerkőcökkel való foglalkozás ugyancsak örömforrás. Hat-tízéves gyermekeket tanít. Volt olyan kis tanítványa, aki még egy pálcikababát sem tudott rajzolni, amikor hozzá került, és tanév végén szép festményt készített a lurkó. A jó múltkorában 750 képet állítottak ki a gyerekekkel.
Mária elmondta: lényegesnek tartja az anyagok újrahasznosítását, a fenntarthatóságot. „Kidobott bútoroknak, elhajított vásznaknak adok új életet azzal, hogy festek rájuk. Ezzel is létrehozható valami szép és jó.”
Nemrégiben a Marne megyei Valmy településen járt. Bűvöletbe ejtette a réges-régi malom, így az egyik legutóbbi alkotása ezt a malmot ábrázolja Mária saját színes világán keresztül. Az idők során többször leégett a malom. Sok ember esett el Valmy-nál az ottani csatákban – kezdve az 1700-as évektől a második világháborúig. És ez a malom még mindig állja a sarat, várja a szelet. A csaták során életüket vesztett emberek tiszteletére festette le a malmot, körötte megannyi virággal. „Sokszor szebbnek szeretném látni a dolgokat, mint amilyenek” – mesélte Mária.
Mindenik kiállítására nagy lelkesedéssel, örömmel készül. Festi színekbe rejtett történeteit.
Tóth Hajnal
Nyitókép: Bárány Mária az újévköszöntő nagyváradi vernisszázson
Galériabeli képek: A fotókat a nagyváradi Léda-házban megtartott tárlatnyitón készítette Lieszkovszky Veronika. A reprókon Bárány Mária alkotásai láthatók
(Megjelent a Várad 2025./11. számában)
