Összeesküvés-elméletek és a vírusok koronázottja
Embert próbáló járvány idején a karantén, de a munkába járás is; egészségügyben dolgozni, de államot vezetni is. És ott a vész, a félelem, a megoldáskeresés, ugyanakkor párhuzamosan ott van a krízishelyzetek alapkérdése is: miért történik ez? És az ember azonnal gyárt is egy-két-több választ – a saját világképe alapján, melyben igen fontos szerep jut az összeesküvés-elméleteknek. Jelen tandemezés arról szól, hogy miért is hozza létre a közösség ezeket a képzeteket. Milyen összeesküvés-elméletek vannak a koronavírus kapcsán? Hogyan működik és mire jó az embernek, ha hisz ezekben?
(Magyari Sára)
Úgy tűnik, az embernek antropológiai sajátja, hogy rákérdezzen a miértekre, és ezekre mindig meg is találja a válaszokat. Az más kérdés, hogy azt is tapasztaljuk, nem elégszik meg a válasszal, hanem tettest, bűnbakot is keres – és talál is, mert mintha nem tudná elfogadni a csak úgy lett, csak úgy van, így működik az élet típusú okokat. Régebben legalább könnyebb volt elhinni, hogy démonok okozzák a rosszat. Ma mégiscsak gáz bizonyos számú tanulással eltöltött év után hangosan azt hirdetni, hogy márpedig a járvány az ördög műve. Hangsúlyozom: bizonyos számú hivatalos, formális tanulással eltöltött év után. Ezen évek nélkül azért gyakran halljuk, olvassuk, látjuk, hogy az ártó szellemek itt ugrabugrálnak körülöttünk és ártogatnak nekünk, jó embereknek.
Másik jellemzőnk, hogy a mindentudó szerepkör nagyon felerősödött. Mindig is voltak tudó, tudós emberek – nem a mai tudós mint kutató, művelt, tanult ember jelentésben, sok év tanulással, gyakorlattal, kísérletezéssel a háta mögött –, akiknek a tanácsait, véleményét elfogadta a közösség, meg is jutalmazta. Persze ma is vannak ilyenek, bár inkább véleményvezéreknek, megmondóembereknek hívjuk őket, és követőik száma, sőt a honoráriumuk sem kevés. A lényeg, hogy a jelenség nem ismeretlen az emberiség történetében. De lényeg az is, hogy folyamatosan nő a kielégítő magyarázatkeresés igénye.
Ez történik a koronavírus-járvány kapcsán is. Az, hogy az ördög műve, hogy isteni büntetés, nem is kérdés. Ez két alapvető ok, amely több száz éve könnyen ad magyarázatot a krízishelyzetekre. Újabb keletű, de nem ismeretlen jelenség, hogy politikai torzsalkodások, pártoskodások is beszállnak az értelmezési játékba: amerikai ismerősök mondják, hogy ez csakis a kínaiak bosszúja lehet; Kínában élő ismerős pedig avval jön, hogy márpedig ezt Amerika küldte rájuk. Keressünk európai analógiákat is?
Aztán ott vannak a természetvédők, a nagyon zöldek: ez a Föld szellemének bosszúja; a gazdásági szférában inkább az járja, hogy a háttérhatalmak műve. Az informatikusok az 5G tesztelését látják benne, merthogy önmagunktól nem akartunk átállni az agyonfejlesztett online rendszerekre, de az egészségügy, a gyógyszeripar sem maradhat ki: jön majd az oltás, ami jó sok pénzt hoz ennek meg annak. És ott van a biológiai fegyver képzete is, mert túl sokan vagyunk a Földön, vagy mert túl sokáig élünk és nem tudunk mit kezdeni az elöregedett populációval. Aztán az is aranyos, hogy túl sok a nemzőképtelen férfi, és mivel nincs rájuk szükség, ellenük irányul ez az egész. A közösségi hálók, az online tér, az ismerősök jobbnál jobb magyarázatokkal állnak elő, és némelyek egészen ügyesen próbálják bizonyítani is állításaikat, hitelesítő eljárásokkal élve neveket, címeket, intézményeket hablatyolnak össze, szakszavaknak tűnő kifejezéseket pufogtatnak – így aztán az áltudományosság burjánzik is rendesen.
A saját és a közösségi világkép nagyon fontos alapja ezeknek az elméleteknek. A tanult ember világképétől a racionalitáson alapuló, tudományos világképet várnánk el. Egyszerűbben: ne higgyünk el mindenféle butaságot! De ez csak elvárás, mert amúgy elhiszünk szinte mindent, vagy legalábbis hol ezt, hol meg amazt. Ennek egyik alapvető oka, hogy mégsem vagyunk annyira racionális lények, mint amennyire gondolnánk ezt magunkról. Úgy tűnik, a legtöbb döntésünk érzelmi alapú. Daniel Kahneman 2002-ben közgazdasági Nobel-emlékdíjat kapott ennek bizonyításáért. Csapattársaival végzett kutatásai a kilátáselmélet témakörében azt bizonyítják, hogy a racionalitás gyakran háttérben marad az érzelmekkel szemben. S mikor magyarázatokat alkotunk meg – ezek is döntésekként működnek –, akkor is nagyjából ugyanezt a rendszert működtetjük. Emellett az is antropológiai sajátunk, hogy a körülöttünk lévő világot, ennek jelenségeit úgynevezett bináris oppozíciók mentén (Claude Lévi-Strauss antropológustól származó kifejezés) észleljük: ami a mi kategóriájához tartozik, azt pozitív értékekkel azonosítjuk (szép, kedves, értékes, jó), ami a ti/ők kategóriájának része, azt negatív értékek mentén érzékeljük (csúnya, undok, értéktelen, rossz). Ha valami rossz történik velünk, azért a másikat hibáztatjuk, azaz a ti/ők kategóriáját aktivizáljuk. Ráadásul ebbe a mi-kategóriába az is beletartozik, hogy önmagunkat, saját közösségünket különlegesebbnek látjuk, mint másokat. Így azért is kell a bűnbakkeresés, mert nagyon leegyszerűsítve ez úgy működik bennünk, hogy: mi olyan erősek, szépek, okosak, gazdagok, jók vagyunk, hogy nem lehet minket olyan könnyen elpusztítani, egyszerű módon, csakis úgy, ha többen szövetkeznek ellenünk, azaz összeesküvők csoportja fondorlatos módon tör ránk. És lehet ugyan ez ellen a gondolkodásmód ellen küzdeni, nevelni az embert, tanítani, de attól ez a mechanizmus belénk kódolt, azaz marad, esetleg árnyaltabban jön elő: például úgy, hogy tudjuk, hogy démonok nem okoznak járványokat. Na de ki tudja, mi van ott Keleten vagy az Óperenciás-tengeren túl?!
(Hubbes László Attila)
A világ tökéletes. Hibátlan, jó, rendjénvaló. Legalábbis annak kellene lennie – hiszen olyannak teremtetett. Jónak látta Teremtője, aki ugyancsak jó maga is, Gondviselő. A kereszténység – általában az egyistenhívő vallások – teológiájának ezredéves tétele ez. De akkor honnan a rossz, a szenvedés, a nyomor, a kór? A könnyű választ az emberi szabadsággal kapcsolt áruként járó gyarlóság jelenti. A még könnyebb válasz pedig a Gonosz maga, aki az embert rontja meg, s a világot is. A hitkorszak mítoszaiban a tökéletes, jó világban minden rosszért van felelősségre vonható (a Gonosz és démonseregei, a gyarló ember vagy alkalmanként akár Isten büntető haragja, próbatételei). Tehát van magyarázat. A modernitás racionalista mítoszai száműzték a természetfelettit. A világ, a természet olyan, amilyen – de erői félelmetesek. Az emberi tudomány azonban megállíthatatlan és győzedelmeskedik. Legyűr minden bajt, kórt, magát a természetet is. A világ tökéletessé, jóvá, rendjénvalóvá tehető. Az ember pedig észszerű lény és erre törekszik. Szeretjük tehát jónak tudni magunkat egy jó világban: embernek, világnak jónak kell lennie. Hogy mégsem így van, azért ma már nem tudjuk újra előráncigálni az Ősgonoszt. Ha viszont Gonoszt nem, akkor rosszakat kell találnunk, emberi gonoszokat, akiket a hibákért, bajokért, járványokért okolhatunk. Másként hogyan magyarázhatnánk meg magunknak a mindenható tudomány, a civilizált ember korában a rossz jelenlétét?
A koronavírus-járvány nem fér bele a jó ember, jó világ általános világképébe – ahogy a gazdasági válságok, a társadalmi krízisek, a kortárs háborúk sem. Vagy azért, mert ilyesmi csak úgy magától nem indulhat el, vagy azért, mert az nem lehet, hogy ne legyen azonnal megállítható, illetve mert ilyen bizonyára nem is létezik. Mindhárom esetben valakik gonosz szándékkal elindították vagy gonosz ténykedésük közben elvesztették az uralmat fölötte, vagy a korszerű orvostudomány és gyógyszerészet, amelynek pedig hatalmában állna minden kór leküzdése, hozta létre nyerészkedő érdekből, vagy pedig a média és az azt markában tartó nyílt avagy rejtett politikai-gazdasági hatalmi elit mesterségesen kelt aljas szándékkal világpánikot a gazdaság tönkretételére és/vagy egy globális elnyomó parancsuralmi rendszer megágyazására. Mindenképpen valamilyen gonosz szándék működését sejtetik.
Talán kuriózumként indíthatta útjára kiötlője azt a több nyelven terjedő internetes mémet, amely a modern kori világjárványok százéves periodicitással ismétlődő rendszerességét (és talán szándékoltságát) sejteti: 1720 – pestis, 1820 – kolera, 1920 – spanyolnátha, 2020 – korona. Vannak azonban szókimondóbb véleménynyilvánító mémek is. Ilyen az élénk háttérre rótt jelszópáros: „Migránssimogatók, sorosbérencek. Virussimogatók, billgatesbérencek.”
E képzeteket a közösség hozza létre: az utca közvéleménye, a média közönsége, az internet népe, és ilyen értelemben modern folklorisztikus jelenségek, azaz netfolklór. De a kiinduló gondolatokat mindig egy-egy adott személy fogalmazza meg. Azok terjednek sebesen változva-növekedve különböző csatornákon; szóbeli, írásbeli, digitális közkinccsé válnak, egymással is versengő közhiedelmekké. Nem föltétlenül átgondolt céllal jönnek létre, egyszerűen csak a hivatalos közlések hiánypótló, titokfeloldó, vitatkozó, színesebb, kielégítőbb alternatíváiként. E képzetek keletkezésében különbséget kell tennünk félreértett adatközlések, régóta fennálló tévhitek, félhírek, álhírek, félretájékoztatások és összeesküvés-elméletek között. A sor vége felé egyre növekszik a szándékosság, a tudatos megtévesztés vagy a kételkedő megkérdőjelezés és az összetettség mértéke, ezek sokszor keverednek is. Tét: valamilyen ellenvélemény, közös ellentudás kialakulása, melynek feltétele, hogy a valóság nem a hivatalos közlésekből tudható, legyen az tudomány, média vagy statisztika. Másrészt a közösségi képzetek nem egységesek, és ismertségük, elfogadottságuk, népszerűségük nem igazságtartalmuktól függ. Inkább az a meghatározó, hogy mi az, ami az egyes személyes meggyőződésekkel, csoportos szemléletekkel megegyezik, azokba beilleszthető és újrahallva, ‑olvasva a saját képzeteket kiegészíti, megerősíti. Ezek a „véleménybuborékok” sokszor megbélyegzett tudásként élnek, azonban olyan tudásként, amelynek igaz voltát híveik számára éppen az bizonyítja, hogy a hivatalos tudás fórumai elutasítják őket. Ilyen megbélyegzett igazságok az összeesküvés-elméletek – a Covid–19 járvány körül alakuló meggyőződések is. Ezekből oly sok van, és oly változatosak, hogy már magyarul is több online cikk megkísérelte összefoglalni, osztályozni vagy éppen megcáfolni őket. Általában négy csoportra oszthatók. Vannak a „népirtás-elméletek”, melyek lényege, hogy a járványt szándékosan terjeszti valamilyen katonai vagy gazdasági hatalom (az USA, a „kazár maffia”, a „népes világelit”, Bill Gates intézetei). A második típusba a „biológiai fegyver” elméletek sorolhatók: „valakik” (az „Angolszász misszió”, a szabadkőművesek) Kína ellen vagy Kína a világ (Amerika) ellen dolgozták ki laboratóriumban a vírust a harmadik világháborúban tervezett bevetése vagy egy világgazdasági válság előkészítése céljából. A harmadik a „világvége” elméletek: a tét az emberiség kihalására tett kísérlet vagy a hatóságok felelőtlensége azáltal, hogy szándékosan becsülik alá, hallgatják el a vírusfenyegetést és a lesújtó tényeket. Negyedikként az „ellenszer” elméletek: ezek vágyteljesítő jóslatok, melyek szerint a vírusra már megvan a gyógyszer, létezik rá ősi kínai ellenszer, vagy pedig egyszerűen „csak az immunrendszerünk menthet meg” – ez az álláspont az oltás ellen tiltakozik.
Több elmélet is létezik, mely ebbe a felosztásba nem illeszkedik: pl. a „járványtagadók hülyeségei”, azaz egyesek nem hisznek a vírusban, mások szerint nem is olyan fertőző, mint amilyennek hirdetik. Vannak, akik szerint influenzában sokkal többen halnak meg, és egyébként is, a fertőzöttek meg az áldozatok száma és aránya nem is annyi, amennyit a hivatalos adatok közölnek, mert a halálozási arány igen alacsony ahhoz képest, hogy mennyi a fertőzött, de azt is mondják sokan, hogy voltaképpen diktatúrát készítenek elő, azért van kijárási tilalom, meg hát ők maguk egészségesek, tehát mehessenek, ahová akarnak, csak a betegeket zárják el. Illetve a járvány szándékosságára vonatkozó „vírusateista” meggyőződés, amely szerint zsidók vagy Bill Gates laborban alkották meg a vírust.
Ha nem is egyetlen bűnbakra építve, de mindenképpen a háttérbeli elitek szerepét hangsúlyozzák azok az elméletek, amelyek szerint a járvány egy globális terv része, és a cél, hogy minden leálljon, tönkremenjen, leértékelődjön; vagy pedig ugyancsak globális tervnek tételezik a big-pharma által manipulált Egészségügyi Világszövetség (WHO) lépéseként egy újabb oltás bevezetését. Továbbá azok az összeesküvés-feltételezések, amelyek azt állítják, hogy a vírus nem létezik, a víruspánik pedig egy nagyszabású európai titkos NATO-hadgyakorlat elkendőzésére szolgáló füstfüggöny; vagy valójában egy januárban balul elsült amerikai katonai kísérlet Afganisztánban, amelynek nyomán világszerte hatalmas mennyiségű színtelen-szagtalan szaringáz szabadult el (ezen félretájékoztatások mögött orosz propagandamestereket lehet sejteni). Ellenkező irányba is működik: az orosz segítségnyújtás a járvánnyal küszködő Olaszországnak ürügy a terepfelmérésre, megszállásra.
Végül, azok az elméletek talán a legizgalmasabbak, amelyek szerint ugyancsak nincs vírus, de a koronavírus-járvány álcája alatt pusztító globális népirtás zajlik. Ezek már komplexebb történetek, más, régebben indult vagy frissebb elméletekkel fonódnak össze. Egyik változatban az olaszországi áldozatokat nem a vírus öli meg, hanem a por, amely voltaképpen a repülőgépekből vegyi nyomcsík formájában permetezett, nehézfémeket, nitrogén-dioxidot tartalmazó nanorészecskékből áll. Más változatokban a vírus helyett vagy azzal együtt az 5G mobilkommunikációs technológia a szándékosan elszabadított pusztító erő: az 5G november elsején indult el Kínában, majd nemsokára tömegével haltak meg emberek. Az elmélet gyakorlati következményekkel is járt: vannak olyan hírek, amelyek szerint Nagy-Britanniában 5G tornyokat gyújtottak fel. Ha így lenne, a felháborodás mindenképpen érthető vagy legalábbis indokolható az elmélet hívei szempontjából, akik úgy hiszik: az 5G kiszívja az oxigént a vérünkből, az 5G-s wifi kilyukasztja a sejtek falát, úgy tud behatolni a vírus az ellenoltásban, amit előkészítenek és ráerőltetnek majd az emberekre, olyan nanorobotok lesznek, amelyek szétroncsolják a DNS-t. A szájmaszk tehát nem véd semmit a vírus ellen, az 5G sugárzást kell megszüntetni. Vigasztaló azonban, hogy ez az ármány nem tart már sokáig, és ha van az emberek között összetartás, egymásra figyelés, higgadtság, jóság, akkor a szeretet újra megteremti a Földi Paradicsomot. A világ tökéletes (lesz). Hibátlan, jó, rendjénvaló.