Kulturális folyóirat és portál

VAR jun 06_07_onmaga 1

2021. július 15 | Várad | Kultúra

Önmaga és mások örömére hímez

Sarkadi Ilona ismert és közkedvelt személyiség Margittán és környékén. Közvetlen, barátságos egyéniségével és szemet gyönyörködtető kézi hímzéseivel érte ezt el. Munkáinak döntő többségét ajándékba készíti a családnak, a barátoknak és az egyház részére. Ha megkérik, rendelésre is hímez, s kizárólag kalocsai motívumokat használ. Nem ez a megélhetési forrása. Az önmagának és a másoknak szerzett örömért hímez.

A közigazgatásilag Margittához tartozó Magyarkécen született 1949-ben, egyszerű gazdálkodó családban. Édesanyja sokat kézimunkázott, és ő volt a falu varrónője is. Sarkadi Ilona tőle örökölte a kézimunkázás szeretetét, és tőle, valamint a nála tizenöt évvel idősebb nővérétől tanulta a tűvezetés fortélyait. Hétéves korában kezdte el a hímzést. Akkor még csak a tanulás mellett, szabadidejében lakásuk díszítésére készítette a szép terítőket, falvédőket. Kérésre a falu asszonyainak ruháira is hímeztek díszítéseket. Az általános iskolát Magyarkécen végezte el, a középiskolát Margittán. Férjhez ment, és könyvelőként dolgozott a margittai ruhagyárban. Ekkor egy kicsit háttérbe szorult a hímzés, hiszen a munka és a gyereknevelés foglalta le az idejét. Tizenöt évvel ezelőtt ment nyugdíjba, és ekkortól a hímzés vált az életformájává. Mindig is ezt a foglalatosságot szerette a legjobban, és nyugdíjasként már ideje is lett rá.

Egyre több megrendelés érkezett a volt kollégáktól, ismerősöktől, rokonoktól. Főként a lakások díszítésére szolgáló terítőket, falvédőket készíttettek, de nőismerősei egyre gyakrabban kértek díszítést a ruháikra. Sok, általa hímzett ruha ajándékként került Magyarországra, sőt Franciaországba, Olaszországba, Németországba, az Egyesült Államokba és Kanadába is.

A városvezetők is felfigyeltek szemet gyönyörködtető munkáira, és arra kérték Sarkadi Ilonát, mutassa be keze munkáját egy kiállításon a városnapok alkalmából, a kézműves termékek standján. Ott pedig a testvérvárosi (Kiskőrös, Berettyóújfalu) és a debreceni küldöttség szeme akadt meg rajtuk, és ezekre a településekre is meghívást kapott kiállításokra. A reformáció 500. évfordulója előtt tisztelgő emlékévben Nagyváradon állította ki válogatott hímzéseit. Margittán városnapokon, húsvétkor és karácsonykor minden évben megcsodálhatjuk munkáit, kivéve 2020-at, a világjárvány miatt. Kalocsai mintával díszített babaruhákat is kezdett készíteni, ezzel szintén sikert aratott. Ezeket a megrendelők nem gyerekjátékként, hanem lakásdíszítésre használták.

Számára az a legnagyobb elégtétel, ha munkája tetszik a megrendelőnek. Abba viszont nem enged beleszólást, hogy miként díszítse a terítőket, ruhákat, könyvborítókat, könyvjelzőket. Márciusban horgolt kokárdákat, húsvétkor tojásborítókat, karácsonykor karácsonyfadísznek angyalkákat, csillagocskákat. Az utóbbi években a nőszövetséggel közösen, az ő irányításával készítették el a magyar végzős diákok ballagótarisznyáit. Ezek alapanyaga háziszőttes, melyet ma már egyre nehezebb beszerezni még vidéken is. Terítőket, törülközőket, lepedőket vásárolnak, azokat szabják fel a megfelelő méretre. Sajnos sokan eldobják vagy elégetik a hagyatékból hozzájuk került háziszőttest, mert nem mérik fel, mekkora érték.

Sarkadi Ilona a kézimunkázás valamennyi formáját ismeri, de legjobban a kézi hímzést kedveli. Unokái idén végzik a VIII., illetve a XII. osztályt, és számukra is készíti a hímzett ajándékokat. A családot ellátta hímzett arcmaszkokkal, hogy elviselhetőbbé, vidámabbá tegye a maszkviselés kellemetlenségeit. Ismerősei szívesen ellátják kalocsai mintákkal, ezeket ő örömmel fel is használja. Felajánlotta a magyar iskola számára, hogy megtanítja hímezni a gyerekeket. Ez a járvány előtt működött is, és reméli, a járvány elmúltával újra lehetséges lesz. Teszi mindezt azért, hogy a népművészetnek ez a szép ága ne menjen teljesen feledésbe Margittán és környékén. Van rá esély, hogy érdekelni fogja a fiatalokat, mivel a hímzett ruhák kezdenek újra divatba jönni. Az utóbbi időben a férfiak vőfélyingeinek díszítésére is kapott megrendelést Sarkadi Ilona.

Reményei szerint kisebbik unokája, Fruzsina átveszi tőle a hímzés tudományát, és fennmarad a Sarkadi-hímzés. „Amíg bírom, amíg látok, amíg a kezem engedi, hímezni fogok” – mondta Ilonka beszélgetésünk végén. Férje, Sándor támogatja elképzeléseit, és mindenben segíti. Az ő hobbija a szőlészet, borászat. A Sarkadi-házban a szép terítők mellett a finomabbnál finomabb borok is megtalálhatók. A borászat is hagyományaink közé tartozik, így elmondható, hogy mindketten hagyományőrzők.

Szőke Ferenc

(Megjelent a Várad 2021/6. számában)

 

Copyright © 2024 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu