Kulturális folyóirat és portál

2020. október 26 | Ady András | Irodalom

Menekülés

Mert bizonyára vannak már oly fák,
melyek innen teljesen eliszkoltak,
egy magot se hagyva hátra, tudták,
az el innen: parancs! Silbakoltak

itt eleget, barom-táj az emberi,
vadbarom kívül-belül, fejszeagyú.
És mert bizonyára vannak egyszeri
füvek is: menekült, alig-hajnalú

gyökértelenek, de elég jó nekik
máshol elszáradni, a bárhol más
a tuti, a természetnek, kitelik
valahogy, ember-mentes a megváltás.

Kezdéshez, ha leléptek, pár jó ember
csak velük szökne: cseppben a tenger.

Copyright © 2024 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu