melankohólia – szertefoszlott bugyifelhők
egy készlet arra az időszakra van
amikor felettébb boldog vagyok
ide tartoznak azok a darabok amik
még nagymamámtól maradtak rám
csipkések a szélén de egy pár már
foszladozik és azok a sötétszínű likrák
amiket könnyen ki lehet mosni
illetve azok a pamut fehérek amik
a derekam is melegítik ezek persze
egy felolvasóesten kicsit sem keltenek
botrányt és ezektől nem döglik az irodalmi légyott
a másik készletben van az összes többi
azok amiket azért tartok hogy inkább
amikor rajtam vannak érezzem feszültnek
magam s ne amikor nincsenek
és azok amiket különböző alkalmakkor
szeretem ha látnak van például egy olyan
amit akkor hordok ha csinosnak érzem
magam bár azt nem tudnám megmondani
hogy attól érzem-e csinosnak igazából magam
ilyenkor azt gondolom hogy bármi van fölötte
nagyon dögös vagyok és akárhogy nevetek
mindenki rám figyel a frizurámat ilyenkor
egy katrina sem tudná elrontani a sminkem
tökéletes ilyenkor beszélek a legtöbbet
főleg persze magamról és tudom csak
azért hallgattok mert tudjátok hogy az a bugyi
van rajtam amit meg akarok mutatni
van egy másik amire az őszi levél a
legjobb metafora csak akkor hull le
ha nagyon hideg szelet csapnak
ezek között vannak azok is amiket ajándékba
kaptam s figyelek arra ha találkozom az
illetékessel mindig egy másiktól kapott
legyen rajtam hogy ezt tudjam megemlíteni
(erről néha persze hazudni szoktam)
az egyikre ebből a készletből felírtam egy
sort az egyik neked írt versemből
– valahol felmerült a kérdés hogy ha saját
magamtól lopok az plagizálás-e de az aki ott
olvassa biztos nem ezen gondolkodik –
ezt ha már így nyilvánosan is vállaltam
ígérem egyszer feltöltök egy képet róla
ezek közé tartoznak azok is amik csak
akkor kerülnek sorra ha túlzott boldogtalanságomban
nincs kedvem berakni egy mosást
ilyenkor ezekben is alszom – a szembe levő
szomszéd ezeket ismeri nagyon – ilyenkor sokat vagyok
otthon és néha iszom is egyedül