Levélnapló a Könyvmaratonon
Összevont formában tartotta meg a Könyvmaratont és HolnapFesztet december 18-án és 19-én a Várad Kulturális Folyóirat és a Holnap Kulturális Egyesület. A kétnapos rendezvényt ezúttal is a sokszínűség jellemezte. Jó néhány könyvújdonságot, irodalmi érdekességet sikerült bemutatni.
Az eseménysorozat több szempontból is rendkívüli volt. Egyfelől a járványhelyzet miatt egyre halasztódtak a rendezvények, így csak most, december vége felé, kizárólag online módon sikerült megtartani a könyvbemutatókat, beszélgetéseket. A hangulatba szomorúság is keveredett a Bihar Megyei Tanács kultúraellenes döntései miatt (erről már írtunk bővebbben, ezért most nem taglalom a határozatot és annak súlyos velejáróit). Másfelől öröm volt ez a találkozás, hogy akármi is történik jelenleg a nagyvilágban és szűkebb pátriánkban, sikerült megtartani a várados fesztiválokat. Persze, hiányzott a közönség, a személyes találkozások, beszélgetések a szünetekben és rendezvények után. De legalább a virtuális térben jelen voltunk, és ott később is megtekinthetők az összevont Könyvmaraton–HolnapFeszt eseményei.
Az első nap első könyvbemutatóján Nagy Béla Én maradok! című háromkötetes levélnaplóját ismerhették meg az érdeklődők. A könyvbemutatók közötti szünetekben Dobos Áron Zsolt, a nagyváradi Művészeti Líceum végzős diákja szolgált zenei mozzanatokkal: Bartók Béla Tizenöt magyar parasztdal című kompozíciójából játszott részleteket. A második nap a Záróra? elnevezésű beszélgetéssel ért véget a 2020-as Könyvmaraton-HolnapFeszt. A beszélgetés során a Várad folyóirat szerkesztői bemutatták a decemberi lapszámot, ugyanakkor vallottak arról is, kinek mit jelent a Várad, miért fontos e szellemi műhely.
Hogyan jelent meg a hétköznapokban a diktatúra mint politikai eszköz?
És most ejtsünk szót kicsit részletesebben Nagy Béla Én maradok! című új könyvéről. E különleges levélnapló szerzője, a Nagyváradi Állami Színház egykori irodalmi titkára, az Irodalmi Kerekasztal szervezője, tanár, újságíró Nyugatra disszidált fiához, Zsolthoz írott „sima és fordított” leveleiből bontakozik ki a romániai diktatúra utolsó három esztendeje. Az íróval Szűcs László beszélgetett a Könyvmaratonon, a kötetből Hajdu Géza színművész olvasott fel néhány részletet.
A szerző elmesélte: Zsolt fia ’86 júliusában afféle bakancsos-hátizsákos turistaként ment át Magyarországra. Ám a harmincnapos vízum lejárta után nem hazafelé irányította a szekere rúdját, hanem kivándorolt Nyugatra. Előbb Ausztriában tartózkodott, majd az Amerikai Egyesült Államokba emigrált. Azokban az időkben csupán két eszköz volt a kapcsolattartásra: telefonhívások és levelezés. A telefonbeszélgetéseket lehallgatták, a hivatalos, postai úton küldött leveleket felbontották, elolvasták a Szekuritáte emberei, és csak akkor továbbították ezeket a címzettnek, ha úgy ítélték meg, hogy a leveleknek „megfelelő” a tartalmuk. Ezért a hivatalos levelek mellett ún. underground levelezést is folytatott a fiával Nagy Béla. Ez utóbbira azért volt szükség, mert sejtette, hogy mint volt újságíró, a színház irodalmi titkára, az Irodalmi Kerekasztal szervezője, a belügyi szervek látókörébe került. Nem tévedett, ez bebizonyosodott, amikor 2014-ben kikérte a szekus iratokat tartalmazó dossziéját.
Nagy Béla mesélt arról, hogy első házasságából származó Zsolt fiának Nyugatra való távozása sokkolta az egész famíliát. Ő édesapaként e levelek révén igyekezett érzelmi vonatkozásban nem elengedni őt, hanem továbbra is a családhoz kötni. A levelek bepillantást engednek egy váradi magyar értelmiségi család hétköznapjaiba és ünnepeibe, szót ejtve apró gondokról és örömökről, a szülők és nagyszülők életéről, a színházi tevékenységről. Mindebbe persze beszűrődött az, hogy miként hatott a kommunista diktatúra a mindennapjaikra – a sorbanállásoktól kezdve a színházi cenzúrán át mindenféle más ügyekig. Szűcs László hozzáfűzte: a levelekben találhatók nagyon szép leírások, novellákba illő részletek is. Nagy Béla elmondta: roppant nehezen dolgozta fel azt, hogy a fia elment Nyugatra. Úgy érezte, távozása mindannak megcsúfolása, amit ő vallott a megmaradásról, ittmaradásról. A diktatúra abszurd burkában élték az életüket, ám mindennek dacára Nagy Béla ittmaradt. Eleinte elítélte azokat, akik elhagyták az országot, később megértőbb lett. Viszont azt soha nem mondta ki, hogy Zsolt annak idején helyesen döntött.
A háromkötetes mű ezeknek a sima és fordított leveleknek a szerkesztett változata. Egyfelől terjedelmi okokból kerültek ki a levelekből bizonyos részletek, másfelől a szerző eltekintett attól, hogy túlságosan magánjellegű, bizalmas dolgokat közöljön. A levélnaplóban jól nyomon követhető, hogy a diktatúra politikai eszközként miként jelenült meg a mindennapokban. A leveleket szekus iratok, különféle más dokumentumok, fotográfiák és a szerzőnek a témához fűződő publicisztikái egészítik ki.
Hogy kinek szánja Nagy Béla e kötetet? Azoknak is, akik megélték ezt a korszakot, meg azoknak is, akik nem. Mert emlékezni kell…
A Könyvmaraton/HolnapFeszt további rendezvényeinek ismertetésére visszatérünk.
Fotó: Fried Noémi Lujza