Kisebbségi az, ami elzárkózik
Mit jelent a kisebbségi színház fogalma és milyen szemmel nézi és látja a román kritikusi szakma ezen színházak működését? És magát a színjátszást? Ezekre a kérdésekre adott választ Alice Georgescu, a hazai színikritika egyik szaktekintélye. Az előadás a rendszerváltás előtti kultúrpolitika bemutatásával kezdődött. Akkoriban a szakma kötelezve volt arra, hogy írjon a nemzeti kisebbségek színházi törekvéseiről. De nem csak a kritikusok voltak kényszerítve, hanem a színházak és a nézők is, hiszen a román előadásokon minden esetben fenntartottak helyeket a kisebbségnek a látványbarátság fenntartása érdekében. És azok a székek bizony nem maradhattak üresen…
A szakember mindvégig idézőjelben használta a kisebbségi szót, mert szerinte ez már önmagában csapda. Attól, hogy egy romániai színházban nem románul folyik az előadás, nem lesz feltétlenül kisebbségi. Főleg egy magyar nyelvű színház esetében, ahol a nézők száma semmivel sem kisebb, mint a román színházakban. Sokkal inkább kisebbségi az a színház, amely teljesen elzárkózik, a kritikát soha nem hívja meg és a hasonló intézményekkel sem kommunikál. Erre jó példa a galaci színház, amely pedig etnikailag egyáltalán nem kisebbségi.
A színházkritikus szerint a romániai magyar színházak helyzete sokkal nehezebb, hiszen három színtéren kell beilleszkedjen: egymáshoz hasonlítják magukat, a román nyelvű színházakhoz hasonlítják magukat, és nem utolsó sorban pedig a magyarországi színházakhoz, akiket igenis érdemes követni, alaptalan az a feltételezés, hogy azok a színházak gyengék.
A beszélgetésen szó esett a nyelvi korlátokról is, bár az Interetnikai Fesztiválon kiderült, hogy nagyon is jó megoldásokat lehet találni ennek a kérdésnek a kiküszöbölésére. Mégis mindig ezzel védekezik a szakma, pedig Alice Georgescu szerint ezek csak kényelmességből lehetnek elutasító érvek. Egy idegen nyelvű darab megtekintése nem ütközik semmilyen áthidalhatatlan akadályba.
A jókedvű, lendületes és érdekes beszélgetést a kritikus egy örökérvényű igazsággal zárta: a romániai kisebbségi színházak fő feladata az, hogy jól meghatározott identitást alakítsanak ki maguknak és igyekezzenek meg is tartani azt.