Kulturális folyóirat és portál

Szélesi Sándor és Szűcs László   Fotó: Festum Varadinum

2018. május 7 | Tóth Hajnal | Irodalom

A jó sci-fi lelkiismeretes

Szélesi Sándor író, forgatókönyvíró, szerkesztő volt a nagyváradi Illyés Gyula könyvesboltban megtartott író-olvasó találkozó vendége, akivel Szűcs László, a Várad folyóirat főszerkesztője beszélgetett. Szó volt egyebek között a sci-fi irodalom mibenlétéről, szerepéről, magyarországi sajátosságairól, a könyvkiadás helyzetéről, nem utolsósorban a szerző saját könyveiről, Kincsemről, a csodálatos versenyló igaz históriájáról, a nyomasztó hangulatú Pokolhurokról, illetve a Sztálin-regény alternatív valóságáról.

 

Szélesi Sándor elmondta: a sci-fi író megnevezést szűkítő zsáknak tekinti, melyből ő kilóg, már csak azért is, mert könyveinek fele nem tudományos-fantasztikus műfajú. Egy krimi is lehet szépirodalom, mint ahogy egy sci-fi is lehet gyenge, lehet ponyva és lehet szépirodalmi alkotás. Szélesi hangsúlyozta: ahány könyve van, annyiféle hangot üt meg, mindegyikre más-más hangulat, szín jellemző. „Zsákbamacska író vagyok” – jegyezte meg mosolyogva.

Ezután a Pokolhurok című regényéről beszélgettek, amely inkább tudományos, mint fantasztikus. Társadalmi kérdéseket is feszeget, meglehetősen nyomasztó  hangvételű, s meglehetősen súlyos kérdések fogalmazódnak meg benne. Milyen borzalmakra képes egy tömeggyilkos rasszvírus? Megtörténhet-e a modern korban a népirtás? Mint mondta, „a jó sci-fi lelkiismeretes”. Felhívja a figyelmet különféle problémákra, melyekre,ha nem figyelünk, súlyos gondokat vagy éppenséggel szörnyűségeket okozhatnak. A Pokolhurkot 2004-ben kezdte írni, és 2016-ban jelent meg, közben történtek a romagyilkosságok Magyarországon. „A valóság utolérte a sztorimat.” Hozzáfűzte: a könyv nyomasztó segélykiáltás, és nincs benne feloldás, ezzel magyarázta azt, hogy nem „bünteti meg” regényében a tömeggyilkost, nyitva marad a téma.

A beszélgetés során a sci-fi műfaj magyarországi történetéről, sajátos útjáról esett szó. Régebben a populárisabb tudományos-fantasztikus műveket besorolták az ifjúsági irodalomba, ezért jelenhettek meg sci-fi regények például a Delfin Könyvek sorozatban. A sci-fi a ’60-as években kezdett jobban beszivárogni Magyarországra. A ’90-es években szétdarabolódott a műfaj, bejött, divatossá vált a fantasy, az ezotéria stb. A fantasyban sok varázslat van, a sci-fit jobbára tudományos kérdések generálják. Sok kiadóval dolgozott együtt az évek során. És nem mindig könnyű megfelelő kiadót találni egy könyvnek. Motanság például félesztendeje házal egy új könyvével, amely afféle urbán-folk-fantasy-krimi, népi mágia és mesevilág szövi át, ám mivel több zsáner keveredik benne, tartanak tőle a könyvkiadók,  kicsi a piac, és minden könyv egyúttal magában hordozza a bukás lehetőségét is.

A Sztálin – Aki egyszer megmentette a világot című regény Erdős László filmötlete volt kezdetben, aki azzal kereste meg: mi lenne, ha regény készülne belőle? Szélesi Sándor aztán kibővítette az ötletet, s valóban regénnyé kerekítette. Sztálin visszafiatalodása, egy elixír, különös hajsza Kádár budapesti születésnapjától Párizson át Los Angelesig. Jókora háttérmunka, történelmi kutakodás előzte meg a regényírást. Mesélt arról, hogy például Zsukov orosz marsallnmak miért kellett Bécsben átlátszó kólát gyártani s az üdítőt vodkásüvegbe palackozni, meg hogy nehéz volt kideríteni, milyen volt akkortájt François Mitterrand íróasztala, merthogy a szerző ragaszkodott bizonyos történelmi tényekhez és ezek hitelességéhez.

Végül a Kincsem című történelmi regényéről beszélt. Felkérték, írjon forgatókönyvet a híres lóról. Többen is írtak Kincsem-forgatókönyvet az évek során, Csurka, Bereményi, Szélesi és még vagy két szerző. A Kincsem című 2017-es Herendi Gábor-film végül is egy jó kalandfilm lett, de nincs köze a történelmi valósághoz. Szélesi elmondta: egy tiszakécskei közönségtalálkozón megkérdezte tőle egy hölgy, miért nem írja meg regényben Kincsem históriáját. Ez adta neki az ötletet a könyvhöz. Alaposabban utánanézett mindennek. A történet szépsége vonzotta. A tények valóságosak a regényben. Olyan volt az egész, mint egy kirakósjáték, s ő döntötte el, meyik puzzle-darabka kerüljön be a könyvbe, s melyik nem, ami miatt nehezebb is, meg könnyebb is az írás. Elárulta: Kincsemnek, a csodalónak volt egy Csalogány nevű macskabarátja is, aki nélkül a paripa egy tapodtat sem mozdult, a cica elkísérte az összes útjára.

Mint a találkozó végén Szélesi Sándortól megtudtuk, már készül a Kincsem folytatása, amely legkorábban az év végére jelenhet meg.

Copyright © 2024 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu