Szétnyílik mint a holló
Amikor színre lép a kivájt szemű koszos rivaldában, lábujjaiból karmok nőnek – azokkal kapaszkodik, fogja...
Irodalom
árnyékban
1. félelem hallgatom miként serceg a pirítóson a kés – az abroszon kiütköznek a félelem...
az utolsó szerep
egy romlandó test seblázába hullva szorongat az éj orgyilkos abroncsa ott heversz az ágyon –...
Indulókban vagyok. Indulok Csíkóhalba
Indulok Csíkóhalba Össze fognak a dolgok időben keveredni, majd azt mondják, jól összefogva bánok a...
Halottfaggató szonett
Egy nyugati házban húzta meg magát, ott találtam rá: – Többet nem költözöm – mondta,...
Új útra lépve
1. A nyitott ablakon a Széchenyi tér zaja behallatszott a Zsótér-ház szalonjába. A szoba viszonylag...
A nagymama titka
A nagymama ritkán jött hozzájuk, mert akkor nem nagyon utazgattak az emberek. Nehéz idők jártak,...
Okulásul jóra
Azt álmodtam, újra gyermek vagyok, a zentai Kolóniából, és ott állok az apróságok között a...
Molotov virgácsa
Az ember mindig jobbra számít. Én pedig „mértékadó becslések” szerint is ember vagyok. Persze ez...