2011. augusztus 2 | Oláh András | Irodalom

az utolsó szerep

egy romlandó test seblázába hullva
szorongat az éj orgyilkos abroncsa
ott heversz az ágyon – léleknyi urna –
saját piszkodnak bűzölgő alomja

csövek ágaznak elhasznált testedből
bámulod a vég burjánzó indáit
idegen arcok hidege ébreszt föl
s egy másik színpad reflektora csábít

de a fölkínált szerep csapnivaló
hiába hát a jelzett nagymonológ
nem vágysz ott lenni díva – férfifaló –

emlékek tüzében hív a Homoród
gát omlik – tombol az ár mint a pestis –
látod: az Úristen elcseszte ezt is…