A hétfejű zsákmánytól a Helikonig
Karácsonyi Zsolt költő, a kolozsvári Helikon folyóirat főszerkesztője volt a Törzsasztal Plusz vendége február 27-én a nagyváradi Lokal Kávézóban. Beszélgetőtársa Szűcs László volt. A vendég mesélt diákévekről, irodalmi pályájáról, szó volt készülő új verseskötetéről, melyből fel is olvasott néhány szöveget.
Karácsonyi Zsolt középiskolás éveiben érdekes szellemi közeg és jó csapat volt szülővárosában, Aradon. Sok diák gyűlt a Kölcsey Egyesület diákszínjátszó csapata köré, és pompás magyartanáraik voltak. Mesélt arról is, hogy többedmagával sokat járt diákújságíró-találkozókra, bebarangolta az országot. ’89 decemberétől kezdett újból verseket írni. Amúgy második osztályos kisdiákként kezdte a versírást – természetesen szerelmi okból.
Egy ideig Váradon élt, itt végezte az Ady Endre Sajtókollégiumot. „Váradon vadultam ki magamat.” Jó bulik voltak, emlékszik a Tibor Ernő Galériára, továbbá néhány színházi előadásra. A Mentor Kiadónál megjelent A hétfejű zsákmány című irodalmi antológia is Nagyváradhoz köthető, ugyanis Karácsonyi Zsolt itt szedte össze s gépelte be a kéziratokat. Később az aradi Nyugati Jelen napilaphoz került, majd következett a katonaság. Leszerelés után a Krónika napilaphoz került, amelynek szerkesztőségében jó társaság volt, mégis csupán néhány hónapig dolgozott ott belső munkatársként, mert úgy gondolta, az elvégzett munkáját nem fizetik meg kellőképpen. Ráadásul az egyetemi tanulmányai is több időt követeltek, ugyanis a napi sajtó mellett a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán működő színházi tanszék színháztudományi (teatrológiai) szakán volt egyetemi hallgató. El akarta sajátítani a drámaírás csínját-bínját, de inkább színháztörténeti irányultságot adott ez a szak. 2003-ban államvizsgázott, majd kilenc hónapot töltött Aradon, de már nem találta meg ott a saját közegét. Történt aztán, hogy felugrott Kolozsvárra, s egy beszélgetés alkalmával Szilágyi István, a Helikon alapító főszerkesztője megkérdezte tőle: tudna-e valakit javasolni szerkesztőnek az irodalmi laphoz. Karácsonyi Zsolt magát ajánlotta. 2004 május 1. óta szerkesztője, később főszerkesztője a kéthetente megjelenő irodalmi lapnak.
A Bretter György Irodalmi Kör is szóba került. 2003-ban sikerült újraindítani a kört Bréda Ferenccel. Műhely jellegű és jó néhányszor eléggé vad vitafórum volt. Karácsonyi Zsolt egy esztendeig volt elnöke a körnek. Hozzáfűzte: „Nagy hasznát vennénk, ha ma is több ilyen kör lenne. Más volna az irodalom. Lehet, hogy többen lennénk.”
Ezután a köteteire terelődött a szó. Legutóbbi verseskönyve, A Krím öt éve jelent meg. Most pedig új válogatás készül. Jelenleg kísérleti fázisban van a költő. Mint mondta, megunt bizonyos irányokat. Felidézte A nagy Kilometrik kötetcímből lett helikonos rovatcím történetét, amely egy agy- és lélektisztítási okból létrejött hosszú ivászathoz fűződik. Az Ússz, Faust, ússz! című könyvével kapcsolatban elárulta: az első 700 sort egy lendületből, egyetlen nap alatt, reggeltől estig megírta, az utolsó tíz soron meg három hónapot agyalt. A művet Kolozsvárt előadták felolvasószínházi előadásként. A Krím kapcsán elhangzott: a félsziget sok hasonlóságot mutat az Erdélyi Fejedelemség történelmével. Reméli, egyszer majd eljut a Krímbe, amelynek néhány évvel ezelőtti megszállása furcsa aktuálpolitikai figyelmet generálét a könyv köré.
A személyes hangvételű beszélgetés utolsó perceiben az idén harmincadik születésnapját ünneplő Helikonra terelődött a szó. Mint a főszerkesztő elmondta, a folyóirat egyszerre hagyománykövető és a legfiatalabb irodalmárok úgymond kifutópályája. Három-négy éve megújult a lap külleme, az új és a régi egyvelegeként. Kéthetente jelenik meg nyomtatásban, és van majdnem portálszerű online felület is, mindez sajátos lendületet, intenzív jelenlétet biztosít a Helikonnak. Az est felolvasással zárult, majd Karácsonyi Zsolt a Helikon legutóbbi számának néhány példányával ajándékozta meg a publikumot.
Fotó: Fried Noémi Lujza