(Gyűl)ölő szeretet
Miféle anya az, aki mindent megtesz leánya boldogtalanságáért? Hogyan és miért válik gonosszá? Miként lesz áldozat az öregedő anyjáról gondoskodó leányból? Van-e kiút a kiúttalanságból? Elszakítható-e az olyan családi kötelék, ami csak fojtogat, és ha igen, mivel? Mindez kiderül a nagyváradi Szigligeti Társulat Leenane szépe című előadásából, amelyet november 8-án mutattak be a Transilvania Színpadon Dobrovszki Dóra rendezésében.
A Leenane nevű ír hegyi faluban tengeti életét Mag, az anya (Tóth Tünde) és negyvenedik életévéhez közeledő lánya, Maureen (Tasnádi-Sáhy Noémi). Mag naphosszat tesped kopott zöld foteljéban, és ugráltatja Maureent. Nem igazi betegségektől szenved, hanem a hipochondriától, önzéstől és kicsinyességtől. Egyre inkább elnyomja Maureent, lefelé a posványba. Maureen teljesen beleszürkül, belesavanyodik ebbe a csomósodó zabkása, vitaminital, tyúkkárálás határolta minimál létbe. A jelmezek és a díszlet, a lakás berendezése is e seszínűséget, fakóságot hangsúlyozza, a nyomasztó, zaklatott hangulatú zene szintúgy.
Az élet akár idilli is lehetne ebben az ír falucskában. Gyönyörű táj csodaszép hegyekkel, csönddel, a természet harmóniájával. Másfelől azonban ott a szürkeség, unalom, kilátástalanság. Az emberek elvándorolnak, hogy másutt jobban boldoguljanak, ám idegenben sem a boldogság várja őket. Elvágyódás és visszavágyódás. De minek. A drámát Martin McDonagh írta 1996-ban, ám a történet játszódhatna bármely partiumi, székelyföldi elszigetelt településen napjainkban. Egyébiránt Martin McDonagh nemcsak író, hanem remek rendező és forgatókönyvíró is, és aki látta valamely filmjét – gondolok itt például a következőkre: a 2008-as Erőszakik (In Bruges), a 2017-es, két Oscar-díjas Három óriásplakát Ebbing határában, a 2022-es A sziget szellemei –, annak lehet sejtése arról, hogy ez a történet sem akármilyen. Többféle jelzőt használhatnék, különös, megdöbbentő, groteszk, ám döntse el a néző. A Leenane szépe című darab anya-lánya kapcsolat, feszültségekkel, fordulatokkal teli lélektani dráma, melynek során társadalmi problémák is fölmerülnek. De ne címkézzünk, nézzük meg az előadást egyszer, többször, és hagyjuk, hogy hasson.
Maureen számára a szerelem menekülés lehetne. A szerelem csoda lehetne. Amikor megjelenik a színen az Angliából hazatérő Pato (Sebestyén Hunor), és meghívja Maureent a visszatértét ünneplő összejövetelre a házukba, felcsillan a remény. A nő a találkozás hatására kivirul. Pato szépnek látja őt, Leenane szépének. Mellette nem szürke egérke, nem besavanyodott vénlány. A féltékeny anya hiába próbálja elriasztani Patót azzal, hogy elárulja Maureen féltve őrzött titkát. Aki gondolkodik, az szorong, aki szorong, az összeomolhat – magyarázza a kedves és megértő Pato.
A férfi balgatag, mégis leleményes öccse, Ray (Nagy László Zsolt) rögvest megtanulja ama bölcsességet, amit Mag házában, a konyhában fedez föl a hűtő ajtajára helyezett feliraton: „Légy a mennyben egy órája már, mire az ördög észreveszi, hogy meghóttál.”
Lehet mosolyogni Ray megjegyzésein, fura mozdulatain és világlátásán. Lehet néha nevetni, ám ez a nevetés keserű. A Leenane szépe olyan erős hatású színház, olyan történet, ami nagyon mélyre megy, ami zsigerig hatol, ami összefacsarja az ember szívét, ami nem ereszt. Az előadás után is még sokáig látom magam előtt Maureen elkeseredését, kétségbeesett dühét, Mag gonoszkodó arckifejezését, ahogy újabb és újabb ármányokon töri a fejét. Az apró bosszantásoktól, állandó szekálásoktól egyre súlyosabb és durvább cselekedetekig jut el, aminek meg is lesz a következménye. A két színésznő úgy játszik, hogy az döbbenetes. Döbbenetesen jó és döbbenetesen megrendítő. Nem játék ez, hanem átlényegülés, kegyetlen valóság.
A két fivér nagyon szerethető figura. Pato tiszta lélekkel, reményteli várakozással fordul Maureen felé, próbálja kiszabadítani a kelepcéből, a tyúkólból. Emlékezetesek a kissé bugyuta Ray mókás gesztusai, akinek azért megvan a véleménye a „ki-bebaszott életről”. Maureen valemelyest olyan, mint Ray teniszlabdája, amelyik véletlenül nem jó helyre került és megrekedt. Maureen évekig magánál tartotta a labdát, pedig nem is kellett neki.
Úgy drukkoltam Maureennak, hogy ki tudjon jutni ebből a zsákutcából, hogy megszabaduljon a dohos keksz szagától, hogy várjon rá a kedvese, hogy együtt elutazzanak Bostonba vagy máshová, akárhová, jó messzire. És úgy drukkoltam, hogy Leenane szépe csak a sivárságtól, pletykás falutól búcsúzzon el, ne az élettől, ne a szerelemtől… Mert az élet akár idilli is lehetne…
Szereplők: Tasnádi-Sáhy Noémi, Tóth Tünde, Sebestyén Hunor, Nagy László Zsolt
Rendező: Dobrovszki Dóra
Dramaturg: Marton Orsolya; jelmeztervező: Florina Bellinda Vasilatos; díszlettervező: Mihály Katalin; zene: Marton Richárd Zoltán
Nyitókép: Tasnádi-Sáhy Noémi és Tóth Tünde egy különös anya-lány kapcsolatot ábrázol
Galériabeli fotók: Tóth Tünde és Nagy László Zsolt; Tasnádi-Sáhy Noémi és Sebestyén Hunor. Maureen számára a szerelem kiutat, menekülést, csodát jelenthetne; Tasnádi-Sáhy Noémi és Sebestyén Hunor; Ray (Nagy László Zsolt) fölfedezte a hűtőn a filozofikus mondatot, és rögvest meg is tetszett neki a fura, fekete komédiába illő bölcsesség
Fotók: Vígh László Miklós
(Megjelent a Várad 2025./12. számában)
