Kulturális folyóirat és portál

2013. október 16 | Boér Péter Pál | Irodalom

Gyorsított eljárás

– Mindenki álljon fel! Leülhetnek.

A bíró elfoglalta helyét és rövid, „megértő”, kérlelhetetlen empátia-szűkülettel szólította a vádlottat. Hiába ágált ügyvédje, hogy ehhez talán az ő kérelme és hozzájárulása sem ártana. Zöldre festett díszbilincsben nem olyan egyszerű tárgyilagos vallomást tenni. Legjobb tudomása szerint a tanúmeghallgatásokat nem szokás az ehhez hasonló, szél lebegtette anarchiával kezdeni. A bíró szava erősebb volt a szellőnél és az ügyvédet visszafújta helyére.

– Nos, az időhúzás elkerülése végett, az ügyész urat is megkérem minden felesleges locsogás elkerülésére, így sokkal hamarabb bizonyítható lesz a bűnösség. Megkérem, egy űszavas válaszokat adjon, tényszerűeket, és az égvilágon semmit ne interpretáljon, az majd az én dolgom lesz! Kérdem tehát, behatolt az áldozat lakásába?

– Milyen áldozatéba?

– Először és utoljára figyelmeztetem, a mellébeszélést szüntesse be, ez itt az igazságszolgáltatás! Görbe Istvánné született Kancsal Flóra lakásáról beszélek.

– Ja, oda természetesen bementem…

– Rövidebben: bementem! Megértette?

– Igen, kérem…

– Elvitte?

– Hogyne!

– Aljas indokból?

A vádlott hezitált, aztán úgy döntött, szerez a bírónál egy jó pontot és rávágta.

– Igen!

– És mit csinált vele?

– Bedobtam…

– Menjen a helyére, kérem!

– Tisztelt bíró úr, még egy csomó dolgot szerettem volna mondani… Nem is értem, miket kérdezett…

– Teremszolga! Az első hangemelés után rendezze a vádlott visszajutását padjára! A bíróság ítélethozatalra visszavonul.

Három perc múlva előjött egy piszkozatfüzetből kitépettnek látszó, vényméretűre vágott papírfecnivel, és felolvasta az ítéletet, melynek értelmében Fatális Lajos, Görbe Istvánné meggyilkolásában, teljes bizonyossággal vétkes. Ezért őt a bíróság, halmazati büntetésül, tényleges életfogytiglanra ítéli.

– Kérem, vezessék el az elítéltet!

Fatális Lajos nem tudott üvölteni. Már jóval a harmadik mögötte csapódó vasajtó után ordította a vakvilág másoktól elzárt, dohos levegőjébe:

– Hát persze, hogy bementem Görbe Istvánnéhoz, hiszen hívott, hogy legyek olyan kedves, vigyem ki a szemetét, majd dobjam a kukába. Megtettem! Bementem, elvittem, bedobtam!

– Ne idegeskedjen – szólt az egyik fegyőr, kicsit atyáskodóan –, lesz másodfokú tárgyalás is. Sokkal rendesebb a bíró, biztosítom, hogy leszállítja húsz évre a büntetést.

Fatális Lajos távirányított távol-keleti robotok mozgásával, hosszan tartó agykikapcsolódásba merülve sétált tovább előre.

Copyright © 2024 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu