2014. szeptember 24 | Dimény H. Árpád | Irodalom

Ima

Válaszod megnyugtató
tisztázására nem számíthatok.
Hangom visszacsúszik a helyére.
Nem akarok máshol lenni.
Elemek hangzavarában. Lények, dolgok zajában.
Vajon te is elhiszed ezt a hazugságot?
Olyan, mintha meginognék támaszkodás közben.
A világod csupán egy fátyol.
Kérdésem visszhangja egy csepp
igazságot sem tartalmaz arról,
ki vagy te valójában.
Valakinek mégis vennie kellene a bátorságot.
Vagy szótlan marad bennünk örökre,
szétporladó vénáink labirintusában.